Végül is nem történt semmi meglepő az agrárkamarai szavazáson (mert nem választás volt, de erről majd a következő bejegyzésben). Legalábbis semmi olyasmi nem történt, amit az érdekképviseleti világban egy kicsit is otthonosan mozgó személy ne tudott volna. Kiderült, hogy a MAGOSZ mozgósítási képessége, beágyazottsága, elfogadottsága erősen korlátozott, ha nagyon píszí (PC - politically correct angol közéleti kifejezés, arra az esetre amikor nagyon finonam kell valami kellemetlent kimondani) akarunk lenni. Mert mi másra lehetne következtetni akkor, amikor egy magát nagy és erős szervezetként bemutató szervezet összesen 7,9 %-os részvételt tud kicsikarni az agrárkamarai szavazásnál. Ismerve a MAGOSZ vidéki mozgását, személyi állományát ez is egy nagyon szép teljesítmény.

A MAGOSZ nagy és erős és kizárólagos hiteles képviselője a magyar parasztságnak, legalábbis ezt sugallják a nyilatkozatok és a fellépés. Van MAGOSZ, és erős is, de csak foltokban, általában olyan térségekben, ahol az évszázados hagyományokkal rendelkező autonóm paraszt polgárság meg tudott maradni a szocializmus idején is, ahol a kisgazda párt is erős volt mindig, ilyen pl. a dél-alföldi régió. Ezen a néhány szigetszerű szórvány térségen kívül nincs valódi szervezeti struktúrájuk, legfeljebb maroknyi ember van, akiket időről-időre meg lehet mutatni.

Nincs is ezzel baj, hiszen ezzel a MAGOSZ nem lógna ki az agrár szervezetek sorából, a többi sem sokkal jobb ennél, még az AGRYA sem. Az ok egyébként nagyon egyszerű, a szocialista típusú tömegszervezetek ideje lejárt. Az átlag ember és az átlag gazda már nem akar semmibe se "belelépni", irtózik a formális tagságtól, hiába 40 év szocializmus, kötelező téeszesítés, 800 ezer MSZMP tag nem múlik el nyomtalanul közösségi tudatban. Meg a világ is átalakult, az Internet, a közösségi oldalak segítségével az emberi, szervezeti kapcsolattartás teljesen új formái alakultak ki, olyanok, amelyeknél nem is értelmezhető a kötöttség, a formalizáltság. Az erőt manapság már abban mérik, hogy mennyi emberhez jut el az információ, amit az adott szervezet fontosnak tart, hogyan tud egy-egy akció, ügy, esemény mellett mozgósítani, mobilizálni eseti jelleggel emberi csoportokat. A politikai, választási mozgósítások ilyenek, a politikai pártok rendszeresen tesztelik ezt a mozgósítási képességüket, manapság már nem is csak a választási időszakban. Tessék ilyen szemmel nézni a híreket a tévében! Na ezen az erőpróbán bukott el csúnyán a MAGOSZ, a 7,9%-os részvétel a szavazáson azt mutatja, hogy ez a mozgósítási erő minimális, a gazdákat nem érdekli, hogy a MAGOSZ hívja őket bárhová.

Nézzünk egy kicsit vissza az időben a 2005. évi gazdatüntetésre, könnyen tehetjük, hiszen az AGRYA is ott volt a MAGOSZ vezette tárgyaló csapatban, ami próbált valamit elérni a szocialista vezetésű minisztérium ellenében. A gazdatüntetés mindig, mint orientációs pont szerepel, ami a MAGOSZ erejét mutatná. A tény az, hogy a 2005. évi gazdatüntetés résztvevőinek jelentős hányada még távoli szervezeti kapcsolatot sem ápolt a MAGOSZ-al, hívta őket valaki és a jogos sérelmeik miatt elmentek tüntetni, akkor még hittek abban, hogy van aki kiáll mellettük. (A traktorok egy része, no nem jelentős része, meg egyenesen a tészektől érkezett, és az alkalmazott traktoristák őrizték őket.). Aki ott volt a téren, az meg tudja ezt erősíteni. Akkor, 8 éve még volt mozgósítási képessége a MAGOSZ-nak, akkor benne volt a levegőben, legalábbis ott, abban a térnyi mikro környezetben, hogy akár még rendszert is lehet dönteni, de legalább egy parasztpártot meg lehet alapítani, olyat, mint amilyen kisgazda párt volt. Azóta ez a képesség megszűnt, a szervezeti struktúra nem tudott rendesen kiépülni, inkább lepusztult. Csak közbevetett megjegyzésként parasztpárt szerencsére nem alakult, köszönhetően a Fidesz-MAGOSZ megállapodásnak, ez egy zseniális politikai húzás volt. A parasztpárt helyett lett képviselői mandátum a MAGOSZ vezetőknek, így mindenki jóllakott, az önálló út, meg amúgy is macerás.

Gondolom többen felszisszennek, hogy ezek azért erős szavak, nem kellene a MAGOSZ szervezeti erejéről csak úgy véleményt mondani, meg is kellene indokolni az állításokat. Egyrészről az AGRYA tagjain, vezetőin, barátain keresztül elég könnyű lekövetni a vidéki szervezeti mozgásokat. De ezen a tapasztalaton alapuló tudáson túl is van tényszerű alapja annak, amit írunk.

A csatolmányban elérhető a MAGOSZ 2011. évi mérlege, rajta Jakab István elnök, az Országgyűlés alelnöke aláírásával. Ez alapján a MAGOSZ 2011-ben alig költött többet, mint 12 millió forintot, igen tizenkettő millió forintot. Na és itt tessék nagyon odafigyelni, az éves tagdíj bevétele volt 300.000, azaz háromszáz ezer kemény magyar forint. Ha magunkat úgy állítjuk be, hogy mi vagyunk a magyar mezőgazdaság nagyágyúi, az egyetlen hiteles gazdaszervezet, akkor legalább figyeljünk a látszatra. Persze nem tudjuk, hogy mennyi a tagdíj, meg hogy hogyan szedik be, lehet, hogy e mögött a 300 ezer forint mögött 300 tagszervezet van, ami évente 1000 forinttal segíti az Országos Szövetséget, és persze a 300 tagszervezetnek egyenként van legalább 1000 tagja, satöbbi, satöbbi, satöbbi. Mindentől eltekintve ez a szám azért mosolyt csal az arcokra, együtt az éves teljes költéssel, ami 12 millió, még elgondolkodtatóbb. A MAGOSZ valamit nagy jól csinál, hihetetlenül takarékosan gazdálkodik, ha egy nagyon nagy szervezet működtetését ki tudja hozni ebből az aprópénzből. Az AGRYA egy közepes projekje ennél többe kerül. Szóval van még mit tanulnunk.

Na és ha már itt tartunk, csatoltuk az AGRYA ugyanezen évre vonatkozó beszámolóját, hogy ne kelljen keresgélni a www.birosag.hu weboldalon. Mindkét beszámoló ugyanis onnan szabadon letölthető a traszparencia jegyében, tehát nem gonosz ellenségek csenték el a titkos irattárból, mindenki olvashatja, akinek van Internet elérése, meg számítógépe. Tehát ebben az évben az AGRYA tagdíjakból 3 milliót szedett be és 77 millióból gazdálkodott, ennyit költött. A tagdíj bevétel még úgyis tízszerese a MAGOSZ-énak, hogy az AGRYA-ban van egy belső jóváírási rendszer. Ez alapján a tagdíjból levonjuk a szövetségi események (konferencia, szakmai utak) regisztrációs díjait. Aki aktív és sok eseményen vesz részt, az praktikusan semmi tagdíjat nem fizet a végén, hiszen a már az eseményeknél részletekben kifizette azt. Egyébként így kap az AGRYA tag a tagdíjáért ingyenes szolgáltatást, olyat, amiért mások fizetnek. Jól működik ez a rendszer.

Az éves kiadásokhoz annyit, hogy a 77 milliónyi kifizetés fedezetében NULLA forinttal szerepelnek az üzleti támogatók, ilyen jellegű források majd a 2012. évi de inkább a 2013. évi beszámolóban tűnnek majd fel. Az AGRYA első 15 évében egyetlen fillér üzleti támogatást sem kaptunk, a pénzt az AGRYA pályázta, gyűjtötte össze. A magyar állami források aránya már ebben az évben csak 15 % körüli az összes forrásaink között. Ja, és az AGRYA soha nem viselkedett úgy, mintha nagyon nagy szervezet lenne. Az AGRYA hatékony, folyamatos teljesítményt és lassú növekedést mutató, a közvetlen pártpolitizálást kerülő szakmai szervezetnek tekinti magát. És itt szándékosan nem írunk a tagság mértékéről, mert az manapság már tényleg nem a legjobb mérőszám, bár ebben sincs szégyenkezni valónk. A fiatalokat a teljesítmény és az eredmény érdekli, abban meg jók vagyunk. Nekünk nem gond megtölteni egy konferencia termet, ehhez nekünk nem kellenek a segítő állami kezek, mint ahogyan ez felmerülhetett a ceglédi ifjú gazda gyűlésnél...

Hogy a végén visszakanyarodjuk az elejére. Nem történt tehát semmi különös, most már minden gondolkodó ember beláthatja, hogy a MAGOSZ mozgósítási képessége, beágyazottsága, elfogadottsága mekkora. Érdeklődéssel várjuk, hogy a MAGOSZ működtetéshez képest arányaiban százszoros feladattal (12 millió éves költés kontra 1 milliárd beszedett regisztrációs díj, vagy később 4-5 milliárd éves tagdíj, bonyolult és tényleg nagy szervezeti struktúra) hogyan boldogulnak majd. Illúzióink ne legyenek, az eddigi teljesítmény sajnos nem túl bíztató. Már csak egyben reménykedhetünk, hogy a most megkapott erőforrásokkal nem egy új "kisgazda stílusú" parasztpártot építenek majd, a gazdák pénzéből. Ez azért nem hiányzik, legalábbis a fiataloknak nem... Ja és a király tényleg meztelen!

A folytatásban: Agárkamara - Szavazás vagy választás

Az agrya.hu weboldalra felkerülő véleményt tartalmazó blog bejegyzéseket szövegszerűen előzetesen véleményezi az AGRYA Elnöksége. Így a blogok vélemény írások ugyan, de semmiképpen nem egyéni vélemények.