Az eredendő bűn - emlékezet forgácsok a gazdatüntetésről

Az "És a király tényleg meztelen" blog bejegyzésre meghökkentően sok személyes és támogató visszajelzést kaptunk e-mailban és telefonon. Jópáran azt kérték, hogy a 2005. évi gazdatüntetésről írjunk még. Tehát az eredeti menetrendtől eltérőn most közkívánatra egy újabb mozaik darabka a legeslegújabb kori magyar agrártörténelem ezen sokat emlegetett, de annál kevésbé feldolgozott epizódjáról.

 

Természetesen az AGRYA szemszögéből íródik ez a bejegyzés és olyan dolgokról, amely egy klasszikus "kabát lopási ügy", miszerint a gazdatüntetésen az AGRYA hátba szúrta a MAGOSZ-t, lepaktált a szocikkal, tehát az AGRYA a gazdatársadalom árulója. Ezt az eposzi jelzőt "áruló" használják az AGRYA-ra, az AGRYA egyes vezetőire a MAGOSZ vezetői immáron 8 éve. Ez is egy olyan írás, ahol van dokumentum, ami tényszerűen bemutatja, hogy mi is történt. No, de kezdjük az elején.

 

A 2005. évi gazdatüntetés oka pofon egyszerű volt gazdák zsebe üres volt és alapvetően nem kedvelik a szocialistákat. Ez egyszerre volt jelen 2005. tavaszán. Akkor már harmadik évébe lépett az MSZP-SZDSZ kormány, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak szocialista minisztere, vezetése volt. A 2004. évi EU csatlakozással le kellett állítani a nemzeti agrár támogatási rendszert, az EU-s rendszernek meg kellett majd egy év, hogy abból pénzt kapjon a gazda, ráadásul nem volt túlságosan fényes a 2004. év a jövedelem szempontjából sem. Tehát nem volt a gazdáknak pénze, közeledett a tavasz, indítani kellett volna az évet, de nem volt miből. A kialakult helyzetért egyértelműen a szocialista minisztériumi apparátus volt a hibás, hiszen időben kapták a jelzéseket, de nem kezelték a helyzetet. Emiatt lett a tüntetés, bajban voltak a gazdák, a baj okozóit amúgy se kedvelték, minden együtt volt a fiatal magyar demokrácia legnagyobb szabadtéri traktor kiállításához.

 

A tüntetés szervezését a MAGOSZ megyei emberei indították el, ez után jött a gazdák spontán önszerveződése mobiltelefonon és sms-ben. A végére lett is kb. 1000 traktor a Városliget mellett, felépült erre egy komplett infrastruktúra, beköltözött a falu a városba. A logisztikai támogatást szintén a MAGOSZ biztosította. Na eddig ment is dolog olajozottan, hiszen lényegében csak egy jó nagy falunapot kellett szervezi. A nehezebb része eztán következett, érdemi dolgokkal kellett volna előállni, tárgyalni kellett volna.

 

A tárgyaló delegációt a MAGOSZ vezette és hozzá csatalakozott jópár agrár szervezet. Formálisan közös döntéseknek kellett volna születniük, de már az első pillanatról úgy viselkedtek a MAGOSZ vezetői, hogy ők a főszereplők, a többiek pedig inkább csak bio-díszletek a színdarabban. Pedig erre okot igazán nem adtak. A tüntetés első két napja azzal telt, hogy a jelenlevők próbálták kitalálni, hogy miről is kellene tárgyalni. Annál azért árnyaltabb kérésekre, felvetésekre volt szükség minthogy "kell pénz"! Nem csoda, hogy két napig nem történt semmi, mert tényleg nem volt elképzelés, hogy mik is a követelések. Olyan volt az egész, mint amikor a Csak fogd a pénzt és fuss című Woody Allen vígjátékban a botcsinálta bankrabló macskakaparását nem tudja kiolvasni banki pénztáros és a bankrablóval együtt betűzgeti ki a "Csak semmi cicó, nálam a stukker!" szöveget. Na itt is valami hasonló történt, néhány nap alatt a tárgyaló delegációnak az FVM képviselőivel együtt sikerült azonosítani, hogy mit is akarnak a gazdák. Nem csoda hát, hogy mostanában nem szoktak hivatkozni a tüntetés végét lezáró megállapodással elért eredményekre. Nem maradt abból semmi csak a zöld rendszám. De ne szaladjunk ennyire előre.

 

Február utolsó napjaira elindult valamiféle érdeminek mondható tárgyalás, miután sikerült olyan kiemelkedően fontos kérdéseket tisztázni, hogy hol legyen az asztal, aminél helyet foglalnak a magas szintű tárgyaló felek, mi legyen a tárgyalás helyszíne. Már ennél a momentumnál is érzékelhető volt, hogy a MAGOSZ vezetőknek nem célja a demonstráció gyors lezárása. Magát a tárgyalást gazda oldalról az egyértelmű amatőrizmus jellemezte, lényegében nem volt érdemi belső egyeztetés, spontán módon alakultak az álláspontok, osztódtak ki a szerepek. Csak egy szürreális villanásként ebből hangulatból: az AGRYA egyik akkori alelnöke, egy fiatal sertéstartó fiú, nulla média tapasztalattal lett az első szóvivő, mert meg mert szólalni ha több mint 20 ember állt vele szemben, vagy amikor újságírók voltak a környéken. Aztán amikor már túl sokat szerepelt, és persze a magoszosok is felbátorodtak átvették át ezt a szerepet, nehogy már ne ők szerepeljenek a tévében.

 

A tér, a "Gazdák tere" ezzel párhuzamosan a kisgyerekes budapesti családok kiemelt program helyszínévé vált. Soha nem látott szimpátiával követte a városi lakosság mindazt ami történt, legalábbis az elején. A MAGOSZ egy-két vezetője igazi média celebbé vált, a téren még a Kossuth nótát is átköltötték: "Esik eső karikára, Jakab Pista kalapjára, valahány csepp esik rája annyi áldás szálljon rája..." Szóval a felszínen minden szépen alakult, nem így a tárgyalásokon. Az idő előre haladtával közelegtek a tavaszi munkák, a gazdák már mentek volna haza, meg ki is fáradtak. Az FVM békülékenyebbnek látszott, egyre közelebb került az esély a demonstráció lezárására. Azt nem mondjuk, hogy a megegyezésre, mert, mert ha valaki utólag elolvassa a megállapodás szövegét, az láthatja, hogy azzal a végén lényegében semmiféle kötelezettséget nem vett a nyakába a kormányzat. Ezért is nem emlegették, emlegetik a tartalmát. A tárgyaló delegáción belül is egyre feszültebb volt a hangulat, mert a legtöbb partner már ment volna haza, csak egyes MAGOSZ vezetők akartak minden áron a téren maradni.

 

Március 10-én délutánra már karnyújtásnyira volt a tárgyalás lezárása. Ekkor váratlanul a MAGOSZ egy, a nagy egészhez képest jelentéktelen ügyben megkötötte magát és nem akart tovább tárgyalni. A tárgyalás ezzel holtpontra jutott. Ekkora mindenkinek nyilvánvaló lett, hogy a gazdademonstráció csak egy eszköz arra, hogy a MAGOSZ megfelelően erősnek mutassa magát az akkor a már levegőben levő Fidesz megállapodáshoz. A gazdák ügye tehát egy eszköz volt csupán, lehetőség arra, hogy még a március 15-ét, a forradalom ünnepét is Budapesten töltsék.

 

Az AGRYA kizárólag szakmai alapon, a gondok miatt vett részt a demonstrációban. Így az Elnökség úgy döntött, hogy egy önálló kompromisszumos javaslatot készít és az elküldi Jakab Istvánnak és erről a javaslatról tájékoztatja az FVM vezetőit is. Hátha ezzel kimozdulnak az ügyek a holtpontról és végre mehet haza mindenki dolgozni. Mert a gazdának azért az EU-nál, meg Jakab Pista kalapjánál sokkal fontosabb, hogy a földjük el legyen rendezve, éledezett a természet, be volt sózva mindenki, mentek volna már haza.

 

A Jakab Istvánnak írott levelet, meg azt is, amivel megküldtük tájékoztatásul az FVM-nek a csatolmányban lehet olvasni. Na ettől a jobbító szándékú levéltől lett az AGRYA a magoszos vezetők szemében a gazdatársadalom árulója és a szocik csatlósa. Ezt azóta is előszeretettel emlegetik, persze nem mondják el az előbbi történetet hozzá. Az ügy pikantériája, hogy az egyik személy, aki az ominózus levelet jegyzi, még mindig az AGRYA alelnöke, aki amellett, hogy gazdálkodik és polgármester még az egyik megyében a Fidesz megyei önkormányzati frakciójának a frakció vezetője. Ja és a polgármesteri hivatalán már olyan régen fenn van a székely zászló, hogy az évek alatt kétszer kellett kicserélni.

 

A tüntetés két nap múlva véget ért, kurtán-furcsán. Előző este még úgy ment a szállására mindenki, hogy másnap újra tárgyalás. Aztán valami történt az éjszaka során, mert másnapra már készen volt a megállapodás, hozta Jakab István, sok-sok oldalon sűrűn teleírva és kérdés nélkül ezt kellett aláírnia mindenkinek, sok varia nem volt. Persze az egyeztetés már ekkor sem volt az erősségük, tehát ez is a tárgyaló delegáció tagjainak bevonása nélkül készült. Vajon mi történhetett akkor, éjszaka?

 

A gazdatüntetés tapasztalatait az AGRYA összegezte. Ekkortól csak a saját utunkat járjuk. Nagy tanulság volt, hogy határozott, de kultúrált párbeszéd nélkül nem lehet semmit elérni. Így együttműködési megállapodás rendezte az FVM és a AGRYA viszonyát 2005. második felétől. Ilyenünk egyébként a mostani agrár kormányzattal is van. 2007-től egy nemzetközi projekt finanszírozása mentén - Közép-európai Fiatal Gazda Központ - CERYC - alakult ki nagyon jó közös munka a Minisztériummal. Ennek értékét jól mutatja, hogy a tervezett időpontban, öt év után 2011-ben, már az új kormány alatt zárult le.

 

A gazdatüntetés általános tapasztalatai is megérnek egy írást, el is készítjük hamarosan.

 

Egyébként mindenkire rábízzuk, hogy eldöntse, hogy milyen értékrendet követ és milyen teljesítményt mutat fel az AGRYA...

 

Az agrya.hu weboldalra felkerülő véleményt tartalmazó blog bejegyzéseket szövegszerűen előzetesen véleményezi az AGRYA Elnöksége. Így a blogok vélemény írások ugyan, de semmiképpen nem egyéni vélemények.

Kapcsolódó dokumentumok

gazdatuntetes_jakab_0311.pdf 45.08 kB pdf
gazdatuntetes_nemeth_imre_kisero.pdf 40.61 kB pdf
Nyomtatóbarát változatPDF változat