A Fiatalok foglalkoztatása az agrárszektorban című konferencia után további kérdések merülhetnek fel bennünk. Éppen ezért kerestük meg Dr. Gyuricza Csabát, a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának dékánját, hogy választ kapjunk az agrár-felsőoktatással kapcsolatos felvetésekre.

Miért érzi úgy a friss diplomás, pályakezdő fiatal, hogy nincs munkalehetőség a mezőgazdaságban és miért érzik úgy a vállalkozók, gazdák, hogy nincs munkaerő?

Én sok szempontból nem ezt érzékelem, bár mi csak egy vagyunk a magyarországi 23 agrárkarból, amelyen mezőgazdasági mérnököket képeznek. A képzés színvonala is eltérő, de az nyilvánvaló, hogy az egyetemek nem traktorosokat képeznek. Az egyetemen is érzékelhető a mezőgazdaságra jellemző generációváltás folyamata, egyre több az olyan diák, aki otthon családi gazdaság vár. Ez 60-70 %-ot jelent, akik ilyen módon közvetlenül nem jelennek meg a munkaerőpiacon. Sokan ugyanakkor megjelennek, de egy agrármérnök számára nagyon széles a pálya. Már nem csak a termelésben tudnak elhelyezkedni, hanem keresik őket a bankok, a szakigazgatás, minisztériumok, különböző hivatalok, ágazati szövetségek, lehet szakújságíró és sokrétű a lehetőség a felsőoktatásban, kutatásban is. Valóban kevés az olyan végzett diák, aki családi indíttatás híján is a gazdálkodásba szeretne bekapcsolódni. Ugyanakkor pályaelhagyásról az agráriumban ma már nem nagyon beszélhetünk, pontosan azért, mert nagyon szerteágazóak a munkalehetőségek. Ha a mezőgazdasági termelést szűken nézem, akkor GDP-ből való részesedése viszonylag kicsi, de ha kiterjesztem az élelmiszeriparra, a szolgáltatóiparra, a hozzá kapcsolódó kereskedelemre, akkor legalább 30-35%-ot lefed, és felszívják ezek az ágazatok a munkaerőt.

Felhígulás tapasztalható a diplomások körében, természetesen nem csak az agráriumban.

Mindenki egyetemet vagy főiskolát akar végezni, eljutottunk oda, hogy a diploma veszített értékéből, több területen a korábbi érettségivel megegyező szintű. Ezek az emberek már fizikai munkát nem végeznek, hacsak nem a saját gazdaságukban. Ez a probléma társadalmi szintű, de leképeződik a gazdálkodás szintjére is. Az elmúlt 10-15 év alatt megduplázódott a felsőoktatásban végzők száma és ma már többen kerülnek be a felsőoktatásba, mint amennyien érettségiznek az adott évben. Ez azt is jelenti, hogy a 15 évvel ezelőtti minőségi kiválasztódás eltűnt. Akkor több gyerek született, a nagyobb populációból egy szelektált társaság került be az intézményekbe, ma már a legkiválóbb tanulók a legritkább esetben jelentkeznek az agrár-felsőoktatásba. Aki középszerű eredményekkel lép be egy egyetemre, abból diplomásként sem lesz kiváló szakember. Sokszor nem a képzés színvonalát minősíti a kikerülő szakemberek felkészültsége, hanem a bekerülő diákanyagét. Doktorandusznak sem a legkiválóbb hallgatók maradnak az egyetemeken, a legtehetségesebbek a versenyszférában találják meg a számításaikat, többszörös fizetésért. Ami nagyon nagy probléma, mert ha a jövő szakembereinek oktatói középszerűek lesznek, akkor néhány évtized múlva súlyos problémákkal kell majd szembe néznünk. Növénytermesztést, földművelést, földhasználatot és energia növények termesztését tanítom, de én magam gyakorlati ember is vagyok. 7 éven keresztül vezettem a tangazdaságot az oktatómunkám mellett, és amit a gyakorlatban megtapasztaltam, azt rögtön be tudtam építeni az elméleti oktatásba, és fordítva. Szerencsémre egy olyan tanszéken dolgoztam, ahol gyakorlati szakemberekkel közösen végeztünk szaktanácsadói munkát nagy növénytermesztő és gépgyártó cégeknek, így mindig meg volt a gyakorlati kapcsolódásom, ami a színvonalas oktatáshoz nélkülözhetetlen.

A felvételik során nem lehet szigorúbb szűrést alkalmazni?

A szétaprózódott oktatás következtében nincs egységes rendszer, iskolánként eltérő a képzés színvonala, az oktató-kutató csapat minősége, ami megmutatkozik a végzett mérnökök színvonalában is. És ők a munkaerőpiacon egy tömbként jelennek meg, nem egy-egy intézményként és ezzel a masszával találkozik a munkaerőpiac. Itt olyan strukturális problémákról van szó, amit sem a munkaerőpiac, sem az oktatás oldaláról külön-külön nem lehet megoldani, és sok esetben nemcsak szakmai, hanem politikai döntésekre lehet szükség. A felsőoktatásban nem finanszírozási gondok vannak, meggyőződésem szerint nem a rendelkezésre álló forrás kevés, csak túl sokfelé osztják szét és így senkinek nem elég, ezért sehol nem lehet magas színvonalú képzést kialakítani.

Segíthet ezen az ágazat nagy cégeivel való együttműködés? Gondolok itt gyakornoki vagy ösztöndíj programra.

A Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karnak több mint 300 vállalkozással, agrárcéggel van élő, napi kapcsolata, legyen szó gyakorlati helyszínről vagy kutatás-fejlesztésről, innovációról. Létrehoztunk egy olyan ösztöndíjat is, amelyben az agrár-munkaerőpiac legjelentősebb szereplői anyagi hozzájárulást adnak ahhoz, hogy a legkiválóbb diákokat már tanulmányaik során kiválasszuk közösen, akiket aztán először gyakorlaton majd munkavállalóként tudnak foglalkoztatni. Ha van lehetősége az adott vállalkozásnak, hogy már az egyetemi tanulmányaik alatt fogadjon hallgatókat, akkor hamar kiderülhet, hogy közös nyelvet beszélnek-e, tudnának-e hosszú távon együtt dolgozni. Erre van több száz partnerünk, és jól bevált útja a munkahely, munkaerő keresésnek. A nagyobb, tőkeerős vállalkozások ezt a kapcsolatot ösztöndíjjal is erősíthetik, ami hallgatónként havi 10 ezer forinttal számolva sem jelent többet évi 120-130 ezer forintnál és megtérülhet a munkaadó számára. Nem kell beindítania egy gyakornoki programot, nem félév után derül ki, hogy alkalmas-e a fiatal, hanem már a tanulmányai során is alakítható, irányítható a saját céljai érdekében. Jó aránynak mondható, ha 10 hallgatóból 2 megfelel.

Hogyan tehetnénk, mi gazdák kecsegtetőbbé ezt a szakmát a fiatalok számára? A gazdaságot átvevő fiatal gazda mellett sok vállalkozás igényel és elbír még egy diplomás alkalmazottat.

Kell egy alapvető indíttatás. Igazán elhivatott, eltökélt az lehet, aki már otthonról hozza ezt magával. Ha ez meg van, akkor ki lehet alakítani egy olyan kapcsolatot, lehet mutatni egy olyan perspektívát a hallgatók számára, amivel érdekeltté tehetők. Kell a kölcsönös érdekeltség, a fiatalnak egy mozgástér, ahol szakmailag kibontakozhat, érvényesülhet. Valóban nem könnyű jó szakembert találni, mert ha engem is felhív valaki, hogy mondjak egy jó növénytermesztőt vagy állattenyésztőt, akkor nem biztos, hogy tudok, mert a legjobbak már az egyetem alatt „elkelnek”, akik pedig úgymond visszamaradnak a munkaerőpiac számára, az sokszor valóban nem a legjobb ismeretanyaggal, nyelvtudással, szaktudással rendelkezők. Az AGRYA Vidék Kaland Hivatásos programja is jó lehetőség az ágazat és a hallgatók kapcsolatának elmélyítésére. A program keretén belül fiatalok találkoznak fiatalokkal, a diákok nem csak egy-egy munkafázisba kapcsolódnak be, hanem a gazdaság egy évét, félévét tudják végig kísérni rendszeres látogatásaikkal.