A Központi Statisztikai Hivatal és az AGRYA 2012-ben együttműködési megállapodást kötött. Az ennek részét képező első közös kutatás eredményét, egy átfogó anyagot 2013. szeptemberében A fiatal gazdák helyzete Magyarországon címmel olvashattuk.
Dr Laczka Éva a KSH gazdaságstatisztikai elnökhelyettese olyan statisztikus, aki nem rejtőzik el a számok mögött, hanem próbálja megértetni és megkedveltetni munkájukat a hallgatósággal. Előadásain érezzük, hogy nem a száraz adatokat látja bennünk, fiatal gazdákban, hanem az embereket, akiknek kíváncsi a munkájára, az életére.

Az együttműködést a KSH Szegedi Igazgatósága kezdeményezte, de hamar kiderült, hogy a feladat jellege miatt a központi szakfőosztályt is be kell vonni. Az agrárstatisztikának része a makro-statisztika, ami Budapesten készül, ez viszont az agrárium értékeléséhez nagyon fontos. Az elnökhelyettes minden témában ilyen mértékben rész vesz?

Jelenleg gazdaságstatisztikával (iparral, építőiparral, szolgáltatással, nemzeti számlákkal foglalkozom), a témacsoportba természetesen a mezőgazdaság is bele tartozik. Sajátosan kapcsolódok ebbe a munkába. Debrecenben végeztem földrajz szakon, elhelyezkedni már akkor is nehéz volt és egy ismerős javaslatára jelentkeztem a Központi Statisztikai Hivatalhoz. A mezőgazdasági főosztályon hirdettek állást, ahova besétáltam és elmondta az osztályvezető, hogy a témám agrárstatisztika története lenne, amit én figyelmesen meghallgattam és érdekesnek találtam, de azonnal közöltem, hogy nem gondolom életpályámnak és azonnal tovább állok, ha találok testhezállóbb munkát. Az osztályvezetőm régen nyugdíjba ment, de a mai napig mosolyog ezen, hiszen itt ragadtam és a hivatalban eltöltött éveim nyolcvan százalékát a mezőgazdasági főosztályon töltöttem, ezért az agrárium a szívem csücske. Az emberek nem szeretik a számokat, a hallgatók, akik tanulják a statisztikát, még kevésbé. Én vagyok az élő példa rá, hogy meg lehet szeretni és az utóbbi húsz évben szinte minden hazai agráregyetemen megfordultam és tartottam előadást, amit – a szó jó értelmében – mindig kalandnak fogtam fel, egy játéknak, amibe bevontam a hallgatókat és megpróbáltam meggyőzni őket, hogy a statisztika érdekes is lehet.

Az agrárium kapcsán mi értjük a számokat és el hisszük, hogy igazak. Egy statisztikus mennyire van kiszolgáltatva a beszolgáltatott adatoknak, mennyire tud mögé látni?

Bonyolult kérdés és nagy kihívás ez nekünk már csak azért is, mert az agráriumnak két fontos szereplője van. A mezőgazdasági tevékenységet végző gazdasági szervezetek, a vállalkozások szokva vannak az ilyen jellegű köztelezettségekhez, például adminisztrációkat készítenek, jelentéseket küldenek a szakminisztériumok felé is. Az egyéni gazdaságoknál, a háztartásoknál nehezebb az összeírás. A háztartásokat összeírók keresik fel, ott az összeíróknak jobban fel kell készülniük, hogy meg tudják magyarázni, hogy miért van szükség az adatszolgáltatásra, hogy pontosan mi a kérdőívek tartalma. Az EU szerinti 2010-es új agrárcenzus például tartalmaz egy teljesen új kérdéscsomagot is, ami művelési módokra vonatkozik, kifejezetten nehéz, környezeti összefüggéseket vizsgál. Minél pontosabb adatokat szeretnénk kapni, annál jobban meg kell magyarázni a kérdéseket. Az elektronizálás nagyon sokat segít ebben, amin 2013-tól nagyon intenzíven dolgozunk. A kérdőívek úgy épülnek fel, hogy az összefüggéseket már kitöltéskor ellenőrzi a rendszer és nem engedi rögzíteni az ellentmondásos adatokat. Az online adatszolgáltatásba nagyon gyorsan betanultak a szervezetek, a nagyobb cégek és az elektronizálás az egyéni gazdaságoknál is beindult. A technika javulásával az adatok minősége is határozottan javul és az összeírók felkészítése is könnyebb ezáltal.

Szívesen szolgáltatnak adatot az agrárium résztvevői, szükséges-e szociológiai érzék az emberekkel való kapcsolatteremtéshez, hiszen itt nem csak gazdasági adatok összesítéséről van szó?

Volt rá példa, hogy a helyben lakó összeírónak a gazdálkodó nem szívesen válaszolt a kérdésekre, de nekünk, a központból érkezőknek még dokumentumokat is mutattak a gazdák. Jellemző a távolságtartás és egy kis bizalmatlanság. Meg kell értetnünk, hogy miért van erre szükség és mi a haszna, mert bár kötelező az adatszolgáltatás, de dokumentumokat nem kérhetünk. Rengeteg adtunk van, több mint amit bárki el tud képzelni. A legtöbb adat adatbázis formájában jelenik meg, ami elérhető a KSH honlapján, vagy speciális esetben a Hivatalon keresztül. Ahhoz, hogy kirakatot csináljunk – mert reklám mindenhez kell – készítünk kiadványokat is. Ezekben már nem csak táblák és adatok találhatók, hanem szöveg is tartozik hozzá, ami magyaráz, felhívja a figyelmet összefüggésekre.

Milyen szempontok szerint készült a fiatal gazdákkal foglalkozó felmérés?

Egy kiadvány már megjelent, ami annyira érdekes, átfogó képet ad, hogy nagykövetségeken keresztül más országok is tájékozódnak belőle. Ez az AGRYA-val egy közös produktumunk, egy általános elemzés arról, hogy a fiatalok gazdaságai mennyiben térnek el az átlagostól. Nagyon érdekes adatokat kaptunk, amiből újabb vizsgálati témák alakulhatnak ki, mint például a gazdaságok szerkezetének változásai és a foglalkoztatás kérdése. Nem mindig problémákat vizsgálunk, hanem gyakran felbukkannak új szempontok, jelenségeket is, amikre eddig még nem gondolt senki.
Ehhez jó alapot teremt a KSH 2010. évi általános mezőgazdasági összeírása. Elemzésünkben megvizsgáltuk, miként alakult a 40 év alatti egyéni gazdálkodók létszáma, demográfiai összetétele és hogyan változtak gazdálkodásuk körülményei a 2000. évi általános mezőgazdasági összeírás óta eltelt időszakban. Azt már 2000-ben és 2010-ben is láttuk, hogy nagyon érdekes a gazdaságok nemének kor szerinti eloszlás. Az egyéni gazdaságokban a gazdálkodók kétharmada férfi, a többi nő. Ha viszont kor szerint is vizsgáljuk a mezőgazdaság résztvevőit, akkor látjuk, hogy a legfiatalabb és a legidősebb rétegnél magasabb a nők aránya a mezőgazdaságban. Magyarázhatók azzal a számok, hogy az egyedül maradó idős hölgyek és a gyesen, otthon lévő fiatal kismamák egy kis gazdaságot el tudnak irányítani.

Meglepő ez az eredmény. Választ kapunk, ha meg tudjuk, hogy mekkora méretű gazdaságok kerülnek be a vizsgálati körbe.

Az uniós jogszabályok szerint a mezőgazdasági célra hasznosított területek 98%-át kell vizsgálni az országos statisztikai felvételezések során. A gazdasági küszöbérték tagországonként változó és nem közgazdasági szempontból van meghatározva, hanem statisztikailag. Angliában nagyok a gazdaságok (átlagosan 70 hektár) ezért a küszöbérték magasabb. A mediterrán országokban, ahol nem a legelő, hanem az intenzív kultúra dominál, sok a saját fogyasztásra termelő kisebb gazdaság, ott a küszöbérték jóval kisebb. Magyarországon például 1500 négyzetméter szántótól, 500 négyzetméter szőlő és gyümölcs területtől, legalább egy sertéstől, szarvasmarhától indul a vizsgálat. Az agrárstatisztikában 150 éves adatsoraink is vannak, amik alapján jól kialakíthatók az új és életszerű vizsgálati szempontok. A cenzusok készítésekor, 10 évente a küszöbérték fölött mindenkit meg kérdezünk. Ezek között 3 évente nagy mintás felvétel készül, amikor a teljes populációból választunk mintát.