A Második Hullám Program résztvevői közül Kocsis Zoltán és Szanka István résztvett a finnországi Amaze me Leader programon. A beszámoló itt olvasható.

Amaze me Leader
2011. aug. 21-29., Finnország

A finn Rural Network Unit és helyi LEADER csoportok által szervezett autós kalandtúrán vehettünk részt az AGRYA Második Hullám csoportját képviselve Szanka István tagtársammal. 21-én este utaztunk ki, a program másnap délelőtt kezdődött, megnyitó ünnepséggel a Helsinki reptérnél található Hilton Hotel konferenciatermében. Itt megismerhettük az ottani közlekedési szabályokat, találkoztunk a csapattársainkkal, és ebédeltünk. A körülbelül 70 résztvevőt 18 csapatba osztották, úgy, hogy különböző nemzetiségű emberek alkossanak egy csapatot. Minden csapat kapott térképet és más tájékozódást szolgáló eszközt, valamint egy „levelet”, melyben az aznapi feladatok és célállomások voltak leírva. Az autókölcsönző parkolóját is nekünk kellett megkeresni, ahol átvehettük a levélben feltüntetett rendszámú autó kulcsát, majd gyors bepakolás után elindultuk első megállónk helyére, Vierumäkibe, ahol a Gosthall nevű helyet néztük meg. Ez egy fűrésztelepen lévő régi raktárépület, amely éppen átalakítás/felújítás alatt állt. Ifjúsági ház készült belőle, egy kisebb közösségi büfével, és egy nagyobb, színpaddal ellátott teremmel. A fogadónk nagyon lelkesen mesélt a létesítményről. Következő állomásunk az aznapi szállás volt Marjoniemenben, ahol először minden csapatnak be kellett „csekkolni”. (Minden este és reggel csapatonként ezt meg kellett tennünk a szervezőknél. A csapatok a többi napokon nem kimondottan azonos megállókra mentek – vagy csak időbeli eltolással voltak elválasztva egymástól – ezért minden csapat külön levelet kapott, rendszerint este, vagy csak reggel - így nem tudhattunk nagyon előre a ránk váró programokat).
Kedden reggel elindultunk a szállásunkról és Saarijärvi felé vettük az irányt, majd a település közelében lévő erdőbe érkeztünk, ahol Creative workshop névvel fémjelezve sok érdekes dolog várta a résztvevőket. Minden csapat két-két tevékenységből vette ki a részét. Mi először a zenei feladatban vettük rész, kipróbálhattuk a „kantele” nevű hangszert, majd egy másik faháznál finn népi táncot tanultunk. A feladatok befejezése után csatlakoztunk a többi csapathoz a helyszínen, ahol palacsintával vártak minket a helybéliek, itt a helyi média, a Nopola News is figyelemmel kísérte az eseményt. Következő állomásunk már Saarijärvi belvárosába egy középiskolába vezetett, ahol a már fent említett Nopola News stúdióját tekintettük meg, és kaptuk meg az ottani feladatainkat. Élő internetes és televíziós adásban készítettünk interjút egymással, kezeltük a stúdió technikai berendezéseit (kamerák, irányító és keverő berendezések), szerkesztettük az élő adást, majd a nyomtatott sajtóba kellett írnunk egy néhány soros „cikket”. A Nopola News híreinek jó részét egyébként az ottani lakosok készítik, szerkesztik – ez jó kezdeményezés a lakosság összefogására. A következőkben tankolni álltunk meg Viitasaariban, a kijelölt töltőállomáson. Kevés út megtétele után Pihtipudasba érkeztünk, ahol egy korszerű lóversenypálya volt a csapatok feladatának helyszíne. Itt ismét minden csapatnak volt megállópontja. Megnézhettünk egy ügetőversenyt, majd a pálya melletti épületben insrukciók alapján mindenki elkészítette a saját lovát – nagyméretű zokniból, vattából, botból, és különböző kiegészítő tárgyakból. Mikor végeztünk, a lovaknak versenyezniük is kellett egymás ellen, gazdájukkal a „hátukon” egy 100 méteres távot tettek meg, majd a győztest díjazták. Szállásunk a pihtipudasi középiskola tornatermében volt, vacsora az említett középiskola menzáján. Aznap este az udvaron a szervezők kiértékelték az első két napot, és kis díjakat adtak azoknak a csapatoknak, akik valamelyik feladatban kimagasló eredményt értek el. Később helyi fiatalok könnyűzenei koncertjeit tekinthettük meg a közelben.
24-én, szerdán, reggeli után először egy Keitele mellett található tóhoz mentünk, ahol evezős versenyben kellett részt vennünk. 12+1 személyes hajóval mentek a csapatok, de egy hajóban mindig egy csapat ült, tehát maximum négy fő. A hajót a magyar kétsoros, 10+1 fős regattához tudnám hasonlítani leginkább. A csapatoknak egy bóját kellett megkerülniük a lehető legrövidebb idő alatt. Kis pihenő után utunk Keitele mellett található motocross pályára vezetett, ahol sajnos nem motorozott senki akkor, a pálya egyik felelősével tudtunk csak beszélni. Elmondta, hogy a pálya helyi kezdeményezésre készült, helybélii önkéntesek segítségével, megfelelő távolságra (kb. 10 km) Keitelétől, hogy a lakosokat ne zavarják az extrém sporttal járó zajhatások. Ezután picit hosszabb út várt ránk, Sonkajärviba mentünk, ahol évente megrendezik a feleség-cipelő világbajnokságot. Nekünk is ki kellett próbálni ezt a számunkra érdekes sportot, szárazföldi és vízi pályán kellett futnia a csapatoknak, az időnket mérték, majd győztest hirdettek. A helyszínen lehetőség nyílt szaunázásra és fürdésre a tóban – így nehezebben indultunk tovább. Következő állomásunk Vieremä volt, ahol a helyi iskola udvarán kialakított pályán pedálos autókkal versenyeztek egymás ellen a csapatok. Az itteni szervezők igyekeztek minél színvonalasabbá tenni a versenyt, sok vonás a Formula-1 futamokra hasonlított (rajtoltatás, box-kiállás, safety car, stb.) A vacsoránkat is itt, az iskola menzáján fogyasztottuk el, majd elindultunk szállásunkra, Iisalmiba, egy erdőben lévő kempingbe.
Reggeli után Iisalmi belvárosába mentünk, egy iskola udvarán vártak minket a helyi 4H szervezet képviselői (korábbi utazásaim során már találkoztam a 4H szervezettel, a skandináv és a balti államokban népszerű szerveződés, amely összefogja a fiatalokat, programokat szervez nekik, lokális, országos és nemzetközi szinten, mint pl. a 4H camp minden évben). Itt kipróbálhattuk a parkour sportot, amelynek lényege, hogy a sportot űzők a falakra, épületekre, kerítésekre ugranak. Nekünk természetesen csak az alap ugrásokat mutatták meg. Következőkben a város piacterére mentünk, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy helyieket állítsunk meg, és különböző kérdéseket tegyünk fel nekik (pl. milyen a fiatalok élete Iisalmiban), vegyük be őket játékokba, vicces feladatokba. A délután további része utazással, vezetéssel telt, mert az esti szállásunk messzebb, Outukumpuban volt. Útközben megálltunk néhány olyan helyen, ami a mi programunkban nem volt benne, de más csapatokéban igen. Szállásunk ismét kempingben volt, ismét tóparton. Korai érkezésünknek köszönhetően kihasználhattuk a környezet adta lehetőségeket, mint az evezés, szaunázás, fürdés.
Csütörtök reggel Outukumpuban lévő bányát látogattuk meg, minden csapat oda ment először. A bánya már csak múzeumként üzemel, jól bemutatja a bányászok életét. Hajdanán egyébként réz-, kobalt- és cinklelőhely volt. Hét csapat részt vehetett ismét egy autóversenyben, de itt nem pedálos autókat kaptunk, hanem a bánya tornyából induló lejtős pályán tudtunk felgyorsulni. Mindenkinek mérték az idejét precíz eszközökkel. A helyszínen helyi kézművesek árulták termékeiket. Következő állomásunk egy egyetem volt, ahol természettudományokat oktatnak – a magyarországihoz képest teljesen más értelemben. Először egy túravezető hallgató vezetett minket a tóparthoz, ahol egy akadálypályán kellett eveznünk. A következő helyen Finnország őshonos állataival és erdei gyümölcseivel kapcsolatos kérdésekre kellett válaszolnunk. Itteni utolsó állomásunkon a megadott anyagokkal kellett tábortüzet gyújtanunk (papír nem volt), továbbá egy tesztet kitölteni, amely a finn természeti törvénnyel kapcsolatos (halászás, vadászás, erdei tűzrakás, táborozás, tóhasználat szabályai). Ez a megálló nagyon érdekes volt számomra. Ilyesmit hiányolok Magyarországon – sajnos azt veszem észre, hogy a fiatalok és a gyerekek nem ismerik hazájuk természeti kincseit. Esti szállásunkat viszonylag korán, már délután öt körül elfoglaltuk Joensuuban egy kempingben, majd hat órakor buszokkal indultunk a közelben lévő gombafesztiválra, ahol vacsorára finom gombalevest kaptunk, miközben a színpadon zenés-táncos jelenetekkel szórakoztattak minket. Ahogy az este leszállt, a csapatok gombaszedő versenyre mentek a sötét erdőbe. Egy óra állt rendelkezésre a térképen kijelölt terület bejárására. Összesen több mint 80 kg gombát szedtünk, a győztes csapat 11 kg felett gyűjtött. A program koncerttel folytatódott, majd a buszok visszaindulása után a kempingnél lévő szaunában és tóban töltöttük az időt.
Másnap reggel sziklamászással kezdtünk, a vállalkozó csapatok egy tizenöt méter magas szikláról ereszkedhettek le –természetesen a megfelelő biztosítás mellett. Következő állomásunk Särkisalmiban az önkéntes tűzoltó egyesület gyakorlópályája volt, ahol kipróbáltuk konyhai tűz elfojtását víz nélkül, oltottunk vízzel „mű tüzet” és néhány szót szóltak az egyesület működéséről. Megköszönve kedvességüket folytattuk utunkat, amely egy bowling pályára vezetett minket. Kis idő után ismét továbbmentünk, Parikkala településen lévő tópartra, ahol a helyi fiatalok tejszállító-kocsi futamra hívtak minket. Egymást kellett tolnunk a kézikocsikban az akadálypályán. Következő állomásunk Uukuniemi volt, itt egy családi farmot nézhettünk meg, ahol fakitermeléssel- és feldolgozással, tüzelőeladással, valamint sertéshízlalással foglalkoznak. Itt feladatunk volt egy fa magasságának megbecsülése, valamint a hízók számának kitalálása. Szabad tűzön palacsintasütésben vettünk részt, majd az orosz határhoz sétáltunk, amely néhány lépésnyire volt a sertésól hátuljától. Szállásunk szintén Uukuniemiben volt, innét két kilométerre tartották a zárórendezvényt, ahol a hetet értékelték a szervezők, a csapatok között pedig győztest hirdettek.
Reggel elindultunk vissza Helsinkibe, útközben megálltunk egy erdőnél, amit 2010-ben egy nagy erejű vihar tett tönkre. Itt új fákat ültettünk, minden személy két csemetét. Késő délután értünk a fővárosba, ahol a bérelt autókat visszaadtuk a kölcsönzőnek. Este rövid városnézésre mentünk egyénileg. Másnap reggel, 29-én repültünk haza.
Az Amaze me LEADER c. kalandprogram nagyon érdekes, élvezetes volt, sok színes programmal és emberrel. Sok munkába került megszervezni mindent a főszervezőknek és a helyi csoportoknak is. Személyes véleményem viszont, hogy tarthattak volna néhány workshopot magáról a LEADER programról, náluk ez hogyan valósul meg. Ezt leszámítva nagyon jónak mondhatom az itt eltöltött időt, ezúton szeretném megköszönni az utazásom támogatását.