A FEELS Projektben szlovák, finn, német, lengyel és osztrák partnerünk van. Itt az élelmiszerlánc szereplőinek – gazda, feldolgozó, kereskedő, nagyáruház - együttműködése a téma, esettanulmányokon keresztül. A címben említett rendezvényen nyolc, a Második Hullám Programban résztvevő fiatal vett részt, akik kisbusszal utaztak nyugati szomszédaink második legnagyobb és legnépesebb városába. Az alábbiakban az általuk készített beszámolóból idézünk.

Érkezésünk estéjén Graz szívében található szállásunkat foglalhattuk el, a program érdemi része másnap reggel kezdődött az FH-Joanneum University of Applied Sciences épületében, ahol négy előadást hallgattunk meg. A projekt alaptémaköre a marketing tevékenységek és márkák elhelyezése a terméken volt.
Az első előadás témája Marketing terv a különleges Gazdaboltok létrehozására. Ezen felül az előadó részletezte a piac, termék, az ár és a hirdetés, azaz a 4P tulajdonságait és összetevőit, valamint a márka fogalmát és ezek egymással való kapcsolatát.
Az egyetemen az elmúlt hónapokban hirdettek egy versenyt, melynek témája egy képzelt védjegy létrehozása, majd erre egy komplett üzleti terv kialakítása volt. Két pályázó csapat mutatkozott be.
Ezek közül az első előadás témája: Steirisch Guat (Styrian Products) volt, melynél elmondták, hogy csak helyi farmokról vásárolnák a terméket. A cég fő elvei: „hagyományos, autentikus, eredeti stájer, természetes és kiváló minőségű termékek előállítása, forgalmazása". Bemutatták a cég SWOT-analízisét, majd elmondták a marketing és pénzügyi tervüket a következő öt évre levetítve. Ismertették a bolt látványtervét és a kommunikációs csatornák lehetőségeit is (helyi újság, rádió, szórólapok, weboldalak, rendezvények… stb.).
A második csapat tagjai a „ Bioeck’n” céget szerették volna megalapítani, akik nemcsak iskolákat, hanem óvodákat is megcéloztak a promóciójukban. Ők is ugyanúgy helyi termékeket szeretnének árulni. Főbb termékeik: zöldség, gyümölcs, hús, tejtermék, bor, égetett szesz és kézműves termékek. A boltjukat hasonló SWOT elemzés jellemezte, mint az előző csapatét. A három legfontosabb dolog számukra: a minőség, frissesség és a helyi termékek. Áraikat úgy szeretnék alakítani, hogy magasabbak legyenek, mint a szupermarketé, és alacsonyabbak, mint a versenytársaké. Teljes potenciális bevételük 2 100 000 euro lenne évente, majd körülbelül 200 ezer eurós bevétel növekedést várnának minden évben.
A következőkben a Stájer Agrárkamaráról tartott előadást Barbara Reinthmayer, a Joanneum egyik előadója. Előadásából megtudtuk, hogy Ausztriában 187 034 gazdálkodó és erdőtulajdonos van, ebből 42 370 Stájerországban. Beszélt az Európában elfogadott minőségi osztályokról:
1. Biotermékek
2. PGI – Protected Geographical Indication (legalább egy munkafolyamat egy bizonyos földrajzi egységen belül történik)
3. PDO – Protected Designation of Origin (területspecifikus termékek és azok védelme)
4. TSG – Traditional Speciality Guaranteed (hagyományos eljárás, hagyományos módszerek)
Az EU-ban több mint 800 regisztrált PGI, PDO és TSG termék van. Ebből több, mint 150 terméket regisztráltak be Olaszországban. Őket követi Franciaország (140 termék), Portugália (90). Ausztriában mindössze 13 regisztrált termék van. Az előadás során megismerhettük a különböző helyi termékeket, mint például a tökmagolaj és a torma. Ezeken keresztül mutatták be a különböző logókat, védjegyeket.
A nap zárásaként a helyi szervezők városnézésre invitáltak bennünket.

Másnap reggel elindultunk a Riegersburgba, ahol megtekintettük Josef Zotter családjának csokoládégyárát és csokoládészínházát. A tulajdonos szakácsként kezdte pályafutását, majd az 1990-es évek elején kakaóbab feldolgozással kezdett el foglalkozni, otthon a garázsában. Ez az üzlete egyre nagyobbra fejlődött, egészen addig, hogy 2006 óta egy több, mint 100 embert foglalkoztató vállalkozást üzemeltet. Lehetőségünk volt megnézni egy rövid filmet arról, hogy a bio kakaóbabból hogyan lesz kakaócserje. A felvételből kiderült, hogy csak a legszebb és legegészségesebb cserje palántákat ültetik el. Bemutatásra került továbbá, hogy hogyan lesz csokoládé a feldolgozás folyamán. A tulajdonos Dél-Amerikában (pl. Peru, Ecuador) termelteti meg a bio kakaóbabjait, Majd a fermentáció és szárítás után saját maga szállítatja, hozatja be Ausztriába. Céljának tekinteti, hogy a szegény országban élő emberek becsületes munkáját jobban megfizesse, mint azok a kereskedők, mint akik kizsákmányolják őket. Így az egész vállalkozás alapanyagául szolgáló kakaót a Fair Trade szellemében szerzi be, akár háromszoros áron, ha kiváló minőségű szállítmányhoz jut. A gyárlátogatás során rádiós idegenvezetést követtünk, ami a kakaóbab beérkezésétől a csokoládé értékesítéséig végigvezetett minket a gyártás összes mozzanatán. A legérdekesebb az volt, hogy a csokoládét minden feldolgozottsági fokánál megkóstolhattuk, a nyers kakaómasszától, az alapcsokoládé fajtákon keresztül, egészen azok ízesített, kevert és a különböző célnak megfelelően feldolgozott változataival.
Következő programpontként egy sertéstelepre látogattunk el, ami a Vulkán-régió (Vulcano regio) központjában található. A gazdaság három sertéstartó gazda összefogásával alakult 4 éve. Jelenleg 150 sertést tartanak, ez noble styrian anya és duroc apaállatok keresztezéséből született állatokat jelent. A duroc apa főleg az optimális hús-zsír arány miatt fontos, ami a sonkák ízletességének záloga. A sertéseket 10-12 hónapos korukban vágatják le, 3 hetente a vágásérett egyedeket elszállítják egy 10 kilométerre található vágóhídra, ahonnan a nyers húst kapják vissza feldolgozásra. Az első évben a hagyományok és tapasztalat hiánya miatt igen silány sonkákat állítottak csak elő, de rájöttek, hogy nagyobbra hízlalt állatok, és hosszabb füstölés illetve szárítás segítségével igen ízletes és magas minőségű termékeket sikerült előállítaniuk. Az állatok tartása igen humánus körülmények között zajlik, hatalmas területű kifutókon mozoghatnak, és a takarmányozásuk során csak természetes alapanyagokat használnak fel. Teljes mértékben betartják az animal welfare előírásait, noha nem kötelezték őket erre. A termékeiket két módszerrel állítják elő, füstöléssel, illetve levegős szárítással, valamint e kettő keresztezésével. Az érlelési időszak minimum három hónap, melynek során minden időszak más ízt és színt eredményez. Legfőbb termékeik a sonkafajták, de ugyanígy állítanak elő füstölt szalonnát, császárszalonnát és szalámit is. Különlegesség még, hogy előállítanak különböző aszalt gyümölcsökkel és szarvasgombával kevert sonkatermékeket is. A termékeiket nem helyben, hanem az üzlettől nem messze található feldolgozóban állítják elő, amiről egy rövid filmet is láthattunk. Évente 5000 darab sonkát készítenek, ez az üzem kapacitásának 60%-át jelenti, amit szeretnének majd felfejleszteni 80%-ra. Exportálnak Németországba és Svájcba, illetve értékesítenek természetesen Ausztriában is. A kis boltoktól a komoly áruházakig és hotelekig megtalálhatóak a termékeik.

A látogatásokat követő ebéd elfogyasztása után csapatunk visszaindult Magyarországra.

Elmondhatjuk, hogy tanulságos, és mindnyájunk számára érdekes és izgalmas úton vehettünk részt. Ízelítőt kaptunk arról, mit jelent egy idősebb EU-s tagállamban a márka, a helyi termékek védelme és képviselete, és hogy a vidékfejlesztésben milyen szerepet tölthet be egy-egy jó ötlet, termék vagy védjegy. Illetve, hogy ha össze tudnak fogni a gazdák, akkor nem csak a saját érdekeiket tudják érvényesíteni, hanem többet is el tudnak érni, mint például megállítani a vidékről való elvándorlást és a fiatalokat is ott tudják tartani.