Fiatal és elhivatott. Vágyik a kihívásokra, de ragaszkodik a kertészethez, a családi tradícióhoz. Két lábon áll a földön, mégis nyitott az újításokra. Szakács Roland idén 20. éve dolgozik családi vállalkozásukban, a MIKEF Kft-ben.

Húsz év sok idő, ebben a nyitott világban rengeteg a lehetőség, te mégis a gyümölcstermesztésnél maradtál, feltételezem nem kényszerből.

Családi vállalkozásunkat édesapám kezdte ’91-ben Tiszadobon. Az a komoly háttér, amit édesapámtól örököltem és a tudás, amit magamba szippantottam, lehetővé tette azt, hogy sikeresen együtt tud dolgozni a két generáció. 150 hektáros kertészetünk 30%-a biora van átállítva, ami 35 hektár bio almát és 11 hektár bio diót jelent. Ezen kívül van konvencionálisan termelésben cseresznye, meggy, körte és feketeribiszke. Most ősszel telepítettünk 15 hektár ipari meggyet és 4 hektár almát és idén tervezünk még gépi és kézi szedésre egyaránt alkalmas 18 hektár meggy telepítését. Folyamatos az ültetvények fiatalítása, tovább próbálkozunk a dióval minél nagyobb területen és a cseresznyét fogjuk bővíteni.

A dió terület növelésével gondolkodtok annak szárításán is?

Saját hűtőházunkkal be vagyunk rendezkedve átmeneti tárolásra, de úgy, mint a többi gyümölcsünket, úgy a diót is próbáljuk friss piacon, azonnal értékesíteni. A dióra így, hogy még nem is virágzik, már jelentkeznek a vevők. Télen nem tárolunk, ha átmeneti zavarok vannak a piacon, akkor nagy segítség egy ilyen lehetőség, nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva egy feldolgozóüzemnek még a nyári 35 fokban sem. Gyorshűtőink is vannak, amik lehetőséget nyújtanak az exportra szánt meggy 24 órán belül akár 2 ⁰C-ra történő lehűtésére. Diószárításban nem gondolkodunk, bár látok benne fantáziát. Itt jön elő annak a hátránya, hogy édesapámmal ketten hozzuk a döntéseket, mi irányítjuk, szervezzük és felügyeljük a céget, így nagyon sok mindenhez kell értenünk. Kezdve a szakmai kérdésektől a könyvelésen, a beszerzésen, a kereskedelmen át a jogi kérdésekig és ez a sok apróság megosztja az időnket.

Az országot jellemző munkanélküliségben nem lehet találni egy alkalmas alkalmazottat?

Nehezen bízunk külsősökben, akik nem érzik sajátjuknak ezt a családi vállalkozást. Fiatalokkal dolgozunk, az átlagéletkor nálunk 25-30 év, akik nálunk kezdenek, azok általában maradnak is, ami bíztató. Sok energiát, pénzt, időt fektetünk a képzésükbe, abba, hogy saját kinevelt embereink legyenek. A bizalom meg van a mi részünkről, hiszen drága gépeket adunk a kezük alá és folyamatosan tanulnak bele a munkába, mert nem biztos, hogy kívülről, nagy fizetésért olyat kell felvenni, aki nem is ezt tanulta, de messziről jött emberként azt mond, amit akar. Sok képzetlen embert foglalkoztatunk, éves átlagban 25-30 főt naponta, de ebben a létszámban benne vannak a gépészek, sofőrök, irodisták és a szakmunkások is.

Mi jelentheti a több lábon állást, a biztonságot egy kertészeti vállalkozásban?

A biodió esetében lenne kereslet a dióbélre, amit lehetne csomagolni és exportálni. Elmondható a bio almáról is, hogy keresik, szeretik, de nem érezzük a 30-40%-os eladási ártöbbletet az értékesítésnél. A bio termesztésben sokkal nehezebb, ezért drágább is a növényvédelem. Már korábban is gondolkodtunk feldolgozásban, akkor a meggybefőttel próbálkoztunk. Idén az egyre ismertebb bag-in-box technológiával készíttettünk gyümölcsleveket, körtés-almás és almás ízekben. A betárolt körténk került így megmentésre, mert bíztunk benne, hogy a télen jobb lesz a piaca, de ez nem jött be. A hűtőházban lévő körtét nagyon nyomott áron szerették volna a kereskedők megvenni, amit még a tárolás költsége is terhelt és ilyenkor van az emberben egy kis dac is, hogy nem adja oda azt amit megtermelt szinte ingyen. Próbáltuk menteni az árut, jobban széthúzni ezzel az értékesítési időszakot és így jött a gyümölcslé bérgyártásának ötlete. Már saját címkét terveztettünk a 3 és 5 literes kiszerelésű 100%-os direkt préselt gyümölcslevekhez és próbáljuk őket először az ismerősökkel megismertetni majd rajtuk keresztül értékesíteni. Van benne fantázia, de egy külön embert, egy külön kereskedőt igényelne a cégen belül és erre a lépésre még nem készült fel a cégünk. Nevelésünkből adódóan foggal-körömmel ragaszkodunk ahhoz, amit kemény munkával elértünk és megszereztünk és nem szeretnénk ebből veszíteni egy idegen miatt, aki nem tudjuk, hogy hogyan tudna sáfárkodni azzal, amit a kezébe adunk.

Egy családi vállalkozásban is adódnak problémák, a közös cél ellenére is okozhatnak nézeteltérést a generációk közötti különbségek.

Ha valakinek tetszik ez a szakma, akkor az idősebbekhez alkalmazkodni kell, de ugyanígy fordítva is. Mindig vannak súrlódások a generációs különbségek miatt. Egy fiatalabb olyan mint egy csikó, állandóan szalad, tör, megy előre és tele van energiával, míg egy idősebb már kicsit lassúbb, higgadtabb, megfontoltabb. Ez a két irányvonal jól kiegészíti egymást, valamikor menni kell és vinni mindent, mint az özönvíz, de kellenek a szülők is, akik a nyakunkon tartják a gyeplőt. Mindig sikerül a problémákat emberi módon megbeszélnünk, nálunk ez rendszer működik, szükség van rá, hogy édesapám a cégnél a tudását beleadva kamatoztathassa a tapasztalatát, mert a mi vállalkozásunk a méretéből adódóan sem egyszemélyes. Szeretnék még sokáig együtt dolgozni édesapámmal, de fel vagyok készülve az önálló munkára, ami látszik már a mostani döntésekben, az értékesítésben, a beszerzésben, vagy akár a telepítésekben, hogy már én döntöm el a gépek márkáját, a fajtahasználatot én határozom meg, mert ezek az értékek már nekem szólnak. Hosszú távú befektetések ezek, nézve egy gyümölcsös termőre fordulásának idejét szinte már beszélhetünk arról, hogy a fiam, aki most tíz éves már a harmadik generációt fogja akkor képviselni a gazdaságban.

Indultatok a bemutató üzemek létesítésével kapcsolatos pályázaton, aminek megvalósítása szintén megköveteli a fiatalos lendületet.

A pályázatokat figyelve minél több lehetőséget próbálunk kihasználni és ennek a bemutató üzemi programnak a lényege, hogy sikerese vállalkozások, mezőgazdasági cégek átadhatják a tapasztalataikat külső vállalkozásoknak, őstermelőknek. Az elmúlt 23 év gyakorlatát szívesen mutatjuk meg másoknak, természetesen nem az összes „szakmai titokkal”, az utolsó mondatot már nem tesszük hozzá. De lehet, hogy jobb is így, mert akit igazán érdekel a szakma és igazán benne van, az magától is rájön a megoldásokra, a finomításokra. Nem kell külföldre menni az újdonságokért, hanem 100-150 kilométeres körzetben is lehet találni jól működő gazdaságokat, nekünk pedig nem kishitűnek, hanem büszkének kell lennünk arra, amit elértünk. Tanulhatunk egymástól és ha az emberek nyitottak az újra, nyitottak egymásra, akkor az előbbre viszi az ország gazdasági helyzetét.