Nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azoknak az országoknak a mezőgazdasága tudott az elmúlt évtizedekben megfelelni a világgazdasági kihívásoknak, ahol erős volt az agrár-innovációs tevékenység, magas volt a K+F arány - olvasható az otpagrar.hu weboldalon.

Az elmúlt negyed században a magyar mezőgazdaság két történelmi esélyt már elszalasztott, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. A mostanit érdemes lenne megragadni.
Magyarország természeti adottságai, termelési és feldolgozási hagyományai, valamint szellemi tőkéje alapján magas színvonalú agrárszektor (agrobiznisz) kiépítésére alkalmas és érdemes. Sajnos, a rendszerváltás után lehetőségeinkkel – sem önmagunkhoz képest, sem pedig nemzetközi összehasonlításban – nem tudtunk élni.
A harmadik – és középtávon vélhetően utolsó lehetőséget – meg kellene ragadni: reális helyzetértékelés, piacfelmérés alapján kidolgozott ágazati stratégiai és üzleti tervekre, de legfőképpen megtérülő, versenyképesség javító beruházásokra van szükség.

Napjaink, és az előttünk álló időszak problémái mérsékelhetők lettek volna, ha a ’90-es évek utáni kormányok előrelátóbb, célzott programokkal törekedtek volna az agrárgazdaság strukturális átalakítására. Ezt azonban nehezítette, hogy az agrárgazdaság folyamatosan „átpolitizált” volt. Prekoncepciók döntöttek el olyan kérdéseket, amelyekre a társadalmi-gazdasági folyamatok önmagukban hatékonyabban válaszoltak volna. Nem volt ez másként a mögöttünk hagyott években sem!

A problémák részben abból származtak, hogy a kormányok energiája (pénze és ideje) felőrlődött a napi gondokkal, a különböző lobbikkal, agrár-erőcentrumokkal, elosztó láncokkal folytatott küzdelemben, s háttérbe szorultak a stratégiai döntések, illetve programok. A tanulási folyamat pedig lassú volt a diktált tempóhoz képest, és a legfőbb tanulság gyakorlatba átültetése sem teljesen megoldott: az evolúciós átalakulásnak több gazdasági haszna lenne, mint a revolúciónak, a gyors és erőltetett átalakításnak – derül ki az otpagrar.hu oldalon olvasható, az ágazat helyzetéről átfogó képet adó elemzésből.

Az Európai Unió komoly filozófiaváltást hajtott végre a jelenlegi pénzügyi ciklusban a Közös Agrárpolitikában. A tagországok szabadabban dönthetnek az uniós pénzek felhasználásáról, de ezzel megnőtt az országok felelőssége is. Hazánk a KAP keretei közt jó pénzügyi feltételeket harcolt ki. Ugyanakkor a nemzeti döntést igénylő területeken történtek kockázatos döntések is.
Ezek közül a degresszivitás választott módját, az egyes vidékfejlesztési jogcímforrások 80 százalékának elkülönítését az alacsony STÉ érték alapján kijelölt gazdaságkörre, és az élelmiszer-feldolgozás beruházásaiból a nagy élelmiszeripari vállalkozások kizárását kell megemlíteni. Igaz, az elmúlt néhány évben több hatékony lépés is történt az agrárágazat érdekében, a szektor kifehérítése céljából (egyes termékek esetében az áfa csökkentése, online pénztárgépek, Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer bevezetése, szigorú élelmiszerbiztonsági intézkedések, egyszerűsített foglalkoztatás). Ezek pozitív hatásai már érzékelhetők.

A hazai mezőgazdaság az elmúlt években tapasztalható drasztikus jövedelemtermelési visszaesés ellenére, a gazdasági lehetőségeit tekintve, még napjainkban is jó helyzetben van. Ezt - a 2011-2014 közti időszak eredményei alapján - viszonylag kedvező helyzetet a versenyképesség javulását eredményező fejlesztésekre kellene kihasználni. A több év átlagában relatíve magas árak és az uniós támogatások miatt még mindig erős – bár gyengülő – a gazdaságok pénzügyi helyzete. A jelentős megtakarítások, a kedvező területalapú szubvenciók és a Vidékfejlesztési Program jogcímei is nagyobb lehetőséget jelentenek az ágazatban dolgozók számára. Mindezek mellett alacsonyak a hitelkamatok, így adottak a feltételek egy intenzív beruházási ciklusra is. A források azonban csak akkor mozdulnak meg, akkor generálnak beruházásokat, ha ehhez hosszú távra stabilnak remélt agrárpolitikai környezet kapcsolódik. A termékpálya kritikus pontja azonban még mindig az élelmiszeripar, annak ellenére, hogy az elmúlt 3-4 évben megállt az iparág drasztikus erodálódása, sőt egyes mutatói látványosan javultak. A magyarországi élelmiszeripar az európai uniós tagországokkal történő összehasonlításban azonban továbbra is komoly lemaradással küzd.
Az előttünk álló 3-4 év az agrárgazdaság számára lehetőségeket nyújt, de 2020-at követően kockázatot jelenthet, hogy az EU jelenlegi agrártámogatási rendszere hosszabb távon ebben a formában fenntarthatatlan. Az uniós források kiesése hazai kormányzati eszközökkel csak korlátozottan kezelhető. Ezért stratégiai kérdés, hogy a 2020-ig előttünk álló néhány évben az ágazat versenypozíciója, relatív gazdasági súlya és szerepe javuljon, és emellett mérséklődjenek a mezőgazdasággal kapcsolatos gazdasági és társadalmi konfliktusok.
A teljes elemzés az otpagrár.hu weboldalon olvasható el.