Arra az esetre, ha szeretnénk meggazdagodni, Jim Rogers - a befektetési tanácsadó, bestseller író és a Wall Street egyik kimagasló személyisége - a következő tanácsot adja: Kezdjünk el gazdálkodni! Az utóbbi évekre magas élelmiszerárak jellemzőek. Néhányan megkérdőjelezik, hogy ez folytatódhat-e még. Nem így Rogers.

Ő azt jósolja, hogy a mezőgazdaság jövedelme a következő néhány évtizedben drasztikusan emelkedni fog, gyorsabban mint a többi iparágé - még a Wall Street-nél is. Érvelésének lényege a következő: Nem kellenek többé bankárok. Amire szükségünk van, az több gazdálkodó. A láthatatlan kéz majd megteszi hatását. "A világ súlyos élelmiszerhiánnyal küzd"- mondja Rogers. "A megoldás egyetlen igazi alternatívája az, hogy több ember dolgozzon a mezőgazdaságban."

Már évtizedek óta az amerikai hátország pénzszivattyúként működik és ezt az időszakot előzte meg az a korszak, amikor a foglalkoztatás egyik fő színtere a mezőgazdaság volt. Régi vidéki városok ürültek ki, amikor a családok - és az Egyesült Államok - továbbálltak. Technológia, szolgáltatások és pénzügy a gazdaság alapja az 1980-as évek eleje óta. Az agrárium gazdasági szempontból egyenértékű lett a védett fajokkal – amelyeket támogat a kormányzat, alig szabályoz (a mezőgazdaság egyike azon kevés iparágaknak, amelyet gyermek-munkaügyi törvények árnyékolnak be), és jótékonysági koncertek jellemzik.

Az elmúlt években azonban köszönhetően az egyre gazdagabb (és éhesebb) feltörekvő középosztálynak és a bioüzemanyagok növekvő térnyerésének, a termesztés üzlete ismét prosperáló ágazattá vált. Akkor, amikor a teljes gazdaság egy vérszegény 1,9%-os növekedési ütemmel döcögött, a nettó mezőgazdasági jövedelemnél a 27%-ot is elérte a tavalyi évben és 2011-ben további 20%-os növekedése várható. Az átlag ingatlanárak csökkentek az idén. De a Federal Reserve szerint, egy átlagos gazdaság értéke megduplázódott az elmúlt hat évben. Az agrárgazdaság gyorsan fejlődik, ez az év egyik legsikeresebb beruházása a Wall Street-en. "Mi már ezt már jó néhány éve csináljuk, még mielőtt bárki azt gondolta volna, hogy ez szexi lehet." mondta Jeff Conrad, aki a Hancock Mezőgazdasági Befektetési Csoport vezetője. "Mostanában rengeteg telefonhívást kapunk és észlelhető az egyre kiélezettebb verseny. Nagyon sok érdeklődő jelent meg New Yorkban."

Ezt láthatjuk manapság, ha elutazunk Grand Islandra, Nebraskába, egy 48.500-as lélekszámú,  farmokkal körülvett városba, és ez egy olyan utazás, amely egy gazdaságilag bizarr földre visz. Az üzlet virágzik. A fél tucatnyi bank ,de még a helyi bankok közül egyik sem ment csődbe, sőt nincsenek csődközeli állapotban sem. Valójában nő a nyereségük. "Sok helyi bank rengeteg pénzen ül," - mondja Colby Collins, a Grand Island-i üzletág vezetője a Five Points Banknál. A legnagyobb helyi üzem, amelyik kombájnokat gyárt, teljes kapacitással működik. Az IH üzletvezetője, Bill Baasch 130 munkást vett fel az elmúlt kilenc hónapban. A Global Industries értékesítése - amelynek székhelye Grand Islandon van, gabona-tároló tartályokat és egyéb építőanyagokat gyárt - 2003 óta 130%-ra növekedett. Tom Dinsdale, aki a helyi General Motors autókereskedője, azt mondja, hogy 2010 a valaha volt legjobb éve. Azok az ügyfeleik, akik Chevy Suburbant vásárolnának inkább Cadillac Escalade-t vesznek. Dinsdale egy hatalmas medencét épített a folyóparton fekvő második házához. Az "üzlet jól megy" - mondja.

Még az ingatlanpiac is jól teljesített az elmúlt években. Az ingatlanközvetítő Lisa Crumrine elmondja, hogy 2011-ben 48 lakást értékesített Grand Island-on, és az árak is kis mértékben növekednek. Greg Baxter, a szarvasmarha tenyésztő és ingatlanfejlesztő az idén hat telket adott el kereskedelmi célú fejlesztésre Grand Islandon. A helyi házépítők buzgón építik a lakásokat. Ez az egyik oka annak, hogy Nebraska munkanélküliségi rátája 4,1%, a második legalacsonyabb lett az országban, az északi-dakotai bányászrégiótól marad el. Iowa munkanélküliségi rátája valamivel magasabb 6%-nál, de még mindig jóval alacsonyabb, mint a kaliforniai 11,7%, New York-i 7,9%, illetve az országos 9,1%-os átlag.

A mostani növekménnyel együtt is a mezőgazdaság csupán 1%-át adja az amerikai GDP-nek. Ha minden más területet hozzáadunk, amelyek az agráriumhoz kapcsolódnak - traktorok, műtrágya, vetőmag - még mindig csak mintegy 4%-nál járunk. Ez kisebb, mint az ingatlan szektor - mintegy 13% - és jóval kisebb, mint a szolgáltató szektor, amely mintegy 70%-át adja a gazdaságnak. Ahogy Jamie Dimon, a JP Morgan Chase vezetője mondja a TIME -nak "Nem tudjuk pótolni a kukorica értékesítésével azt, amit elveszítünk a világpiacon az olaj vásárlásával."

Egyes szakemberek szerint a mezőgazdaság többet is elérhet a munkahelyek számának növelése terén. Chuck Fluharty a Missoury Egyetem Vidékpolitika Kutatóintézetétől látja a lehetőségét a vidéki városok reneszánszának. Ő azt jósolja, hogy amint a pénz visszafolyik ezekre a területekre, a gazdálkodóknak be kell majd fektetni. Ahogyan az etanollal is történt, véleménye szerint, a gazdák új iparágakba fognak invesztálni, és megteremtik a növények alternatív használatát, mint például a biológiailag lebomló műanyag, vagy más típusú bioüzemanyagok. Az eredmény végső soron több munkahely lesz. "A mezőgazdaság a legkritikusabb történet a mai gazdaságban," mondja Fluharty. "Ez befolyásolni fogja a világ jövőjét."

Az amerikai gazdák váratlan fellendülése, mint ismeretes, a külföldnek köszönhető. Tehetősebb fogyasztók olyan helyeken, mint Kína vagy India többet esznek, leginkább több húst. Az átlagos amerikai körülbelül 250 font (113 kg) húst fogyaszt egy évben. Egy átlagos indiai kevesebbet eszik, mint 10 font (4,5 kg) évente. Kínában, ez több, mint 100 font (45 kg). Ez azt jelenti, hogy sok lehetőség van a növekedésre. A megtermelt amerikai kukorica fele szarvasmarha, sertés és baromfi takarmányozását szolgálja, amely fokozza a szükségletet a gabonával szemben. Az etanol is megnövelte a keresletet a kukoricára. Ennek eredményeként a kukorica ára több mint kétszeresére nőtt az elmúlt évben, a közelmúltban 6,81 $ volt egy véka (mértékegység USA – 35,24 l). A szója, amely az USA legnagyobb mezőgazdasági exportját jelenti Kínába, szintén drágult.

Eközben számos újítás tette az amerikai gazdákat lényegesen hatékonyabban termelővé, mint két évtizeddel ezelőtt. A genetikailag módosított növények azt is jelenthetik, hogy kisebb mennyiségű növényvédő szert és vizet igényelnek. A GPS-vezérelt, számítógéppel ellenőrzött ültetéssel egyes gazdák képesek két sort préselni abba a térbe, amely nem sokkal nagyobb, mint amit korábban egy sor esetén használtak. Egy átlagos hektáron előállított kukorica 1980-ban 91 véka volt, most 152. Ez a magasabb árakkal együtt a nyereség növekedésével jár és így a megművelt területek sokkal értékesebbek lettek - a mezőgazdasági termelők pedig gazdagabbak.

Ken Woitaszewski már tudja, hogy milyen érzés elveszíteni egy gazdaságot. 1985-ben kapott egy felszólítást a banktól arról, hogy lefoglalták a családja 500 holdas (200 hektárnyi) területét Wood Riverben, Nebraskában. 24 éves volt, házas és lakókocsiban lakott. Évekkel korábban az apja farmja el tudta tartani a családot. Ő és három testvére alkalmi munkát vállalt. Woitaszewski mások gazdaságában dolgozott, mezőgazdasági eszközöket forgalmazott és kereskedett. Két testvére kutakat fúrt és helyezett üzembe, valamint nagynyomású öntöző rendszereket, amelyet a legtöbb gazdaságban használtak. Egy másik vízvezeték-szerelőként dolgozott.

Woitaszewski azt mondja, fogalma sem volt arról, hogy az apja mekkora pénzügyi bajban van. "Apám nagyon vaskalapos" - mondja. "A mai termelő sokkal nyitottabb gondolkodású." De ez az 1980-as években volt, és a növekvő kamatok végét jelentették sok családi gazdaságnak. A testvérek azonban összeadták vagyonukat és így meg tudták menteni a család földjének negyedrészét, 160 holdat (65 hektárt). Ez volt a visszatérésük kezdete. "A család földjének elvesztése a bank miatt fontos tapasztalat volt" - mondja Woitaszewski. "Emlékszem, ahogy feküdtem a lakókocsimban és arra gondoltam, hogy megteszem, amit kell, csak ez még egyszer ne történjen meg."

Az első néhány év kemény volt Woitaszewskiék számára. A terményárak alacsonyak voltak, és mezőgazdasági nyereség nem létezett. Neki és a testvéreinek is meg kellett tartaniuk a kiegészítő munkát. A gazdaság életben maradása érdekében a legalacsonyabb költségszinten működtek. Saját maguk építettek tárolót és megjavították a régi traktorokat. De ahogy egyre többen kerültek bajba, egyre több gazdaság vált megvásárolhatóvá. Woitaszewski elmesélte, hogy egy tapasztalt gazda egyszer azt mondta neki, hogy a legjobb módja annak, hogy az ember ne veszítse el a gazdaságát az az, hogy készpénzben kifizeti. "Szerencsénk volt" - mondja Woitaszewski. "Kevés vagyonunk volt, és így nem tudtunk sok hitelt felvenni." 1990-ben a testvérek megvásároltak egy 120 holdas birtokot, majd még 40 holdat vettek 1994-ben. Ekkor az árak közel 2.000 $ / holdra (közel 5,000 $ / hektár) emelkedtek.

Woitaszewski és két testvére ma már 10.000 holdon gazdálkodnak (4000 hektár), amelynek mintegy 60%-a az övék. A jelenlegi átlagár körülbelül 4000 $ / hold (majdnem 10,000 $ / hektár)  Nebraskában, Woitaszewski földjei önmagukban megérnek 24.000.000 $-t. A borítékolható nyereség ebben az évben 6.000.000 $, bár Woitaszewski-nek vannak kétségei efelől. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy csodálkozik saját sikerein. "Mi emberként több lehetőséggel rendelkezünk annál, mintha eladósítanánk magunkat” - mondja.

John Willoughby, aki 2000 hold birtokosa (800 hektár) Wood Riverben, 1992-ben kezdett el gazdálkodni, amikor az apósa nyugdíjas lett. Abban az időben munkát váltott, bankban dolgozott, és a legtöbb ügyfele - mezőgazdasági termelők - azt gondolta, hogy megőrült. Ma úgy tűnik kifizetődött ez a váltás. Az idén 25%-os nyereséget vár, és ez számos jó év után a legnagyobb. Néhány évvel ezelőtt ő és felesége öt hálószobás, öt fürdőszobás házat épített. Négy lányuk van és Willoughby reméli, hogy el tudja küldeni mindet főiskolára, szinte hitel nélkül.

A legtöbb pénz, amit keres, mégis visszamegy a gazdaságba, azért hogy hitelt törlesszen, vagy új berendezéseket vásároljon. Willoughby azt mondja, hogy rengeteg új gabonatartályt látott a környékbeli gazdaságoknál ebben az évben. Tavaly nyáron 220.000 $-t költött egy új traktorra. Ő is vásárolt egy új gabonatároló tartályt (60,000 $-ért) és a közelmúltban egy új permetezőt is vett (30,000 $-ért)  gyomirtó szerek fújására. Három évvel ezelőtt vett utoljára földet, amikor is 160 holdat (65 hektárt) vásárolt. Mint a többi termelő, Willoughby is azt mondja, ő egy konzervatív üzletember. Számára a földárak magasnak tűnnek. "Nehéz volt pénzt keresni néhány évig," mondta Willoughby. "Nem fogom elpazarolni."

A gazdálkodók jóléte, valamint az USA adóssága miatt a növekvő aggodalmak megváltoztatták a mezőgazdaságról folytatott vitát Washingtonban. Június elején a szenátus elsöprő többséggel megszavazta az adójóváírás és a kereskedelmi támogatás megszűnését, amely a kukorica alapú etanol szektor javát szolgálta. Bár néhányan úgy gondolják, hogy a teljes tilalom át fog menni a kongresszus mindkét házán, többen feltételezik azt, hogy Washington valószínűleg mérsékelni fogja az etanol támogatását – hosszabb távon kezelhetetlen lesz az Iowa-i népszerűsége miatt.

Az igazi harc a mezőgazdasági törvényjavaslatban fog kicsúcsosodni, amelynek módosítása a következő évben várható. A jogszabály szerint, amely utoljára 2008-ban változott, 19 milliárd $ támogatás adható a gazdáknak, beleértve 8 milliárd $-nyi közvetlen kifizetést. Voltak, akik sokáig ellenezték a törvényjavaslatot, mert előnyben részesíti a gabonát más növényekkel szemben és támogatja a nagy mezőgazdasági üzemeket valamint a hobbi termelőket, akiknek nincs szükségük a szubvencióra. Még az Iowa Farm Bureau is feladta a közvetlen kifizetések támogatását. Woitaszewski szerint a kormány által kifizetett összegek drasztikusan csökkentek, amint a gazdálkodók helyzete javult. Nem árulja el, hogy pontosan mennyit kap, de azt mondja nagyjából elég arra, hogy fedezze a vagyonadót. És azt is kijelenti, hogy akkor fogja feladni a támogatás igénybevételét, ha cserébe kevesebb korlátozás lesz a földhasználatra vonatkozóan. A jelenleg gyepként létező földterületek átalakítása kukoricára és más növényekre, szerinte az egyetlen megoldás a magas élelmiszerárak ellen.

Néhányan attól tartanak, hogy a támogatást a kongresszus éppen akkor fogja megszüntetni, amikor a gazdálkodók kedvező helyzete véget ér. A gazdálkodás tőkeigényes vállalkozás, és a legtöbb mezőgazdasági vállalkozónak kölcsönt kell kérni ahhoz, hogy képes legyen traktorokat és egyéb berendezéseket vásárolni. Sokan arra számítanak, hogy ha a gazdasági helyzet nem javul, vagy lényegesen rosszabb lesz, a kamatlábak emelkedni fognak. Az emelkedő kamatok pedig drágábbá teszik a kölcsönöket a gazdálkodók számára, ami alacsonyabb nyereséget fog hozni. Az eddigiek folyamán a mezőgazdaságból származó jövedelmek mindig csökkentek, amikor a világgazdaság fejlődött. Néhány közgazdász, köztük a Yale-en Robert Shiller szerint is létezik egy „buborék” a mezőgazdaságban. Több agrár-közgazdász azonban úgy véli, hogy az ázsiai növekvő élelmiszer-kereslet a világ más részein is azt fogja eredményezni, hogy a terményárak magasan maradnak még akkor is, amennyiben a gazdaság ismét fellendülne.

Mostanra azonban a gyenge gazdasági növekedés és az általános áremelkedés évei után a kedvező időszak az USA gazdálkodói számára továbbra is folytatódik. "A legtöbbünk ezekben az években csak próbált megélni" - mondja Woitaszewski. Mostanra a gabonatárolók, amelyek a látszólag soha véget nem érő nebraskai síkságon helyezkednek el, gyorsabban nőnek, mint a növények. Woitaszewski-nek megvan a maga 350.000 $-t érő tárolási beruházása birtokán. "Most a legjobb gazdasági feltételeket látom az üzletben" - mondja. Ez egy örömteli érzés - és ritkán hallani mást ezekben a napokban, mint a középnyugati gabonahullámok aranyló morajlását.

Eredeti cikk:

http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,2080767-1,00.html