Ahogyan a klasszikus vicc poénja szól: "Ha már a bocsoknak megígértem..." itt van az agrárkamarai választásokkal foglalkozó blog sorozatunk második írása.

A jó cím felhívja a figyelmet és sejteti a tartalmat. Itt is ez történik, arról az apróságról mondjuk el a véleményünket, ami ahhoz kapcsolódik, hogy egyetlen lista volt csak az agrárkamarai szavazáson.

Már az ősz derekán lehetett hallani, hogy a MAGOSZ azt vizionálja, hogy egyetlen lista lesz csak az agárkamarai választáson, így aztán biztosan meg is tudják azt nyerni. Jogászok csóválták a fejüket, hogy ezt úgy megoldani, hogy az elegáns és támadhatatlan legyen, nem lehetséges. Hiszen egy demokráciában nem lehet azt szabályban rögzíteni, hogy nincs választás, csak egy jelöltre lehet szavazni. Nem is ez történt, nincs tiltó szabály, bárki elindulhat, feltéve, hogy megfelel a szabályoknak, tevékenységében és szervezetében kellő reprezentációval bír. Tehát le kell fednie az ország meghatározott területét és az agrárium teljességét. A szabályzat arra is lehetőséget ad, hogy szervezeti szövetségek induljanak és együtt teljesítsék a feltételeket. A probléma nem a szabályokkal van, bár ha azokat alaposabban elemeznénk, akkor már abból is látszana, hogy lejt a pálya, de legyünk úriemberek, ezen most lépjünk át. Nézzük azt az utat, ami a választási szabályzat kiadásáig vezetett.

A kommunikáció szintjén az agrárkamarával magyar agrárvilág soha nem látott összefogása jön létre. Helyes szavak ezek, erre tényleg szükség van, volna. A MAGOSZ kapott lehetőséget arra, hogy ezt az összefogást a köztestületi kamara keretei között megteremtse. A MAGOSZ megyei emberi nagyon erős többséget kaptak a kamara ideiglenes elnökségében. Ez a lehetőség egyben felelősség is. Annak a felelőssége, hogy a nagyon szép elvet a gyakorlatba ültetve, tényleg megteremtik az összefogást az agrárium szereplői között. Sajnos ezt az esélyt szalasztotta el a MAGOSZ, nem összefogott, hanem ismét megosztott. Elegáns és nagyon jól kommunikálható az lett volna ha nyilvánosan ajánlatot tesz az agárium szereplőinek az együtt gondolkodásra az új kamarai rendszerről. Sajnos ez az ajánlat nem született meg.

Az előzetes konzultáció egyrészről megteremthette volna a MAGOSZ valós vezető szerepét, másrészről tényleg létre lehetett volna hozni egyfajta konszenzust a kamarához kapcsolódóan. Ehhez persze szükséges egyfajta nagyvonalúság és valódi politikusi erények. A nyilvános konzultáció helyett maradt az információ elzárása, a háttérben matatás. Nagyon mókás volt látni, hogy hogyan próbálják pl. agyonhallgatni, hogy MAGOSZ vezetőkkel van tele az Ideiglenes Elnökség. Ezt csak 2012. november 29-én merték kitenni az agrarkamara.hu oldalra, holott már augusztusban kinevezték őket. Az egyik kollégánk még augusztusban felhívta az egyik megyei kamarát, hogy ki lett az adott megye ideiglenes elnökségi tagja. Azt mondták neki, hogy ez bizalmas információ és nem mondhatják meg. Hmmm.

Az előbb leírt információ blokkolás volt jellemző a választási szabályzat tervezetére is. Azt is a belső körön kívül, akinek hivatalból kellett látnia, nyilvánosan nem mutatták meg senkinek. Pláne nem volt erről akár csak egy látszat egyeztetés is a későbbi lehetséges indulókkal, az agrár szervezetekkel. Így mindenki számára nyilvános csak 2013. január 10-én lett a szabályzat. És itt indultak a gondok. Gondolhatja-e bárki józan ésszel, hogy elég 11 nap arra, hogy 1.230 küldöttet kiválasszon, felkészítsen és hozzájuk kapcsolódóan a teljes adminisztrációt elvégezze egy szervezet? Ha felelősséggel akarunk eljárni, akkor erre nem elég 11 nap, ha a nulláról indul a folyamat. Gondoljunk csak arra, hogy az országgyűlési választási rendszerben mennyi idő van a felkészülésre, a jelöltek kiválasztására. Ha a megyei pártlistákat nézzük ott is hasonló nagyságrendű embert kell, kellett kiválasztani, listára rakni. Ja, hogy az országgyűlési választásokon már évekkel előre lehet tudni, hogy hogyan működik a rendszer? Minek az a nagy kényelem, attól csak ellustulunk...
A jogászok persze csóválják a fejüket, de ettől még ez volt a csodafegyver, az információ monopolizálása és a másoknak betarthatatlan határidők szabása, ami végül oda vezetett, hogy csak egy lista lett, a MAGOSZ-é. Az AGRYA is emiatt nem indult a választáson, egy tragikomédiának ítéltük ami zajlik.

Az egy listánál azért időzzünk el egy picit. A demokrácia egy érdekes dolog. Filozófusok sokat, könyvtárakat megtöltő mennyiségű értekezést írtak már arról, hogy mi is a lényege. Mi nem vagyunk filozófusok, így egyszerűen azt mondjuk, hogy a demokrácia egyik ismertető jele, hogy van választás, lehet választás. Hogy ez mennyire igaz, talán elegendő arra visszaemlékezni, hogy már a Kádár-rendszernek is kellemetlen volt, hogy egyből lehetett kiválasztani azt az egyet a választásokon. Így 1985-ben bevezették, hogy kötelező volt a kettős jelölés az akkori országgyűlési választáson. Ettől persze még nem lett nagyobb a demokrácia, de legalább a látszat kedvéért léptek egyet előre. Lett is belőle kalamajka, néhány helyen komolyan gondolták és tényleg alkalmasabb embert akartak választani annál, mint akit a Hazafias Népfront ajánlott. Könyvek és dokumentumfilmek születtek erről, az érdeklődőknek ajánljuk, hogy járjanak utána. Lehetséges, hogy pont a választásból adódó kalamajkákat akarták elkerülni ezzel a megoldással az agrárkamarai választáson? Ha így van, ha úgy van, akkor is kapott a demokráciában nem illik ilyesmit csinálni. Ez is az egyik oka annak, hogy gazdák nem asszisztáltak ehhez a színjátékhoz azzal, hogy elmennek szavazni. Szomorú dolog ez, annak ellenére, hogy a fiatal magyar demokráciában példa és előzmény nélküli elszigetelt jelenség ez fajta kreatív kezelése a választásnak, mint intézménynek.

Ha az előbbi sorokból a szelektív szemű szoclib olvasó a rendszer kritikáját szeretné kiolvasni, el kell szomorítanunk: ez nem a rendszer kritikája. A kormányzat mögött egy demokratikus választásból táplálkozó valódi felhatalmazás van, ami még mindig példa nélkülien magas a közvélemény kutatások szerint, a nehéz döntések ellenére. A nehéz döntések pedig megszületnek, olyan égető társadalmi ügyekhez nyúlnak hozzá, mint az önkormányzati rendszer és az oktatás átszabása, a szociális ellátó rendszer racionalizálása és még sorolhatnánk. Ha őszintén magába néz bárki is, hát nem volt már itt az ideje? Miért kellett volna a kétharmad ellenére tovább maszatolni, ahogyan ez előtte 20 évig zajlott? Egy megoldandó ügy, ha nem is a legnehezebbek közül való az agrárkamara ügye is. És itt jön az, ami miatt ez az írás csak az agrárkamaráról szól.
Politikai döntésként a MAGOSZ kapott arra lehetőséget, hogy megszervezze, megteremtse a felhatalmazást az agrárkamara átalakításához. Valakire ezt rá kellett bízni, politikai döntés született, nincs ezzel gond. Azért nem szólalt meg egészen idén januárig az AGRYA, mert elfogadtuk a politika döntés praktikumát.
Az új agrárkamara újraszervezéséhez kapcsolódó felhatalmazás a választásban, a nagy arányú részvételben, a szavazatban megtestesülő véleményben nyilvánulna meg. A kormányzatnak van ilyen felhatalmazása, szavazatok tömege az alapja a kétharmadnak. A MAGOSZ pont az ilyen felhatalmazást nem tudta megszerezni, kapott egy lehetőséget de nem tudott azzal élni. A 7,9 % részvételt nehéz egyértelmű felhatalmazásnak nevezni.

Megjegyezzük, hogy ha lett volna legalább két lista, lett volna milyen indokkal mozgósítani a kamarai tagokat. Persze abban a bukás kockázata is benne lehetett volna. És itt megint időzzünk el egy kicsit. Csináltunk egy kimutatást. Ebben az MSZP 2010. évi országgyűlési választáson elért listás eredményeit raktuk egy táblázatba az agrárkamarai választások részvételi arányaival. Meglepő eredmény jött ki. Ha nem is teljesen fedi egymást a két lista, de, nagyon szépen látszik a trend. Minél magasabb az MSZP támogatottsága az adott megyében, annál magasabb a részvétel a kamarai szavazáson. Ebből egy megye lóg ki nagyon, ahol 20% felett kapott az MSZP és a legkevesebben mentek el szavazni a kamarára. Nem mondjuk, nem állítjuk, hogy ezt az agárkamarát is a baloldali érzelmű emberek szavazatai segítik, hasonlóan a régihez. Egyszerűen készítettünk egy kimutatást.

Zárásként még egy érdekes momentum, amire érdemes felfigyelni. A MAGOSZ két emblematikus vezetője Jakab István, aki hajdú-bihari kötődésű és Budai Gyula, aki szabolcsi kötődésű. Na, Hajdú-Bihar megye 5,98 % részvétellel a harmadik, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 6,58 % részvétellel az ötödik leggyengébb részvételt produkálta. Mindkét eredmény jóval alatt van az országos átlagnak. Kommentár nincs.

Az agrya.hu weboldalra felkerülő véleményt tartalmazó blog bejegyzéseket szövegszerűen előzetesen véleményezi az AGRYA Elnöksége. Így a blogok vélemény írások ugyan, de semmiképpen nem egyéni vélemények.