Interjú Kiss Norberttel, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) ifjúságért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkárával.

– Az ön mai jelenléte is arra utal, hogy az Emmi illetékes szakterülete és az AGRYA, valamint partnerei között egyre szorosabb az együttműködés. Milyen eredményt várnak ettől a fejlődő együttműködéstől?

– Ami miatt hozzám közel áll a fiatal gazdák élete, az abból ered, hogy magamat is annak tartom. Annak ellenére, hogy Székesfehérváron élek, szüleimmel egy Somogy megyei kisvárosban, Nagyatádon mi is gazdálkodunk. A politikától függetlenül létezik egy vidéki ifjúság, termőföldhöz közeli ifjúság, mely megszervezi saját magát, anélkül hogy ebben bárkinek is segítséget kellene nyújtania, a kormányzatnak pedig az a feladata, hogy segítse őket ebben. A gazdák 100 évvel ezelőtt is megszervezték saját magukat, ez ma sincs másképp. Mindez talán annyiból volt színesebb korábban, hogy akkor külön szerveződtek az egyes szakmák képviselői. Az ifjúságpolitika egyik felelőseként én mindig kezdeményezni fogom, hogy szakterületenként az ifjúság szervezze meg önmagát. A fiatal gazdákat nagyban érinti az, hogy merre megy a világ, milyen európai uniós pályázatok vannak, mi várható a gazdaságban Magyarországon és úgy érzem, hogy ezt a kormány az érintett gazdák közreműködésével tudja a legjobban koordinálni.

– A Magyar Ifjúság 2020 jelentésben található 4.3-as kormányhatározatban kitérnek arra is, hogy: "Szükség van olyan kapcsolódási pontokra, amelyeken keresztül az adott településen élő fiatalok becsatlakozhatnak a helyi intézményrendszerbe valamint döntéshozatali folyamatokba." Az AGRYA programjai hogyan tudnának ehhez hozzájárulni?

– Két nagyon fontos dologról beszélünk. A Magyar Ifjúság 2020 azért is szorgalmazza a vidéki települések ifjúsága közötti szervezett kapcsolatokat, mert ez rendkívül lényeges feladat. De ennél talán még fontosabb a személyes viszonyrendszer kialakítása. Ha egy egyesületi vagy szövetségi háló jól működik – mint például az AGRYA –, akkor az a mindenkori kormány számára rendkívül hasznos. A fiatal gazda a saját maga életében mindig tudja, hogy most jelen pillanatban mire van szüksége. Képzésre, vetőmagtámogatásra, és hogy ezért, mint fiatal gazda, aki pályája elején van, adott esetben kapjon plusz támogatást. Mint egy „fecskeház“ program, ami a fiatal házasok fészkét készíti elő, ők is úgy igényelnek plusz kedvezményeket. Mindenkinek az érdeke, hogy a fiatal gazdák megkapják a kedvezményeket és támogatásokat vehessenek igénybe, ami  bekapcsolja őket a magyar mezőgazdaság vérkeringésébe. Talán az a lényeg, hogy mindenki győztesnek érezze magát, hogy mindenkinek megérje ezzel a szép hivatással foglalkozni. Természetesen ezeket az aktív fiatal gazdákat össze kell kötni, egy rendszerbe hozni és erre az AGRYA rendkívül jó keretet adhat.

– Hogyan látja a Vidék Kaland programot, amely során városi fiataloknak nyílik lehetősége arra, hogy megismerjék a vidéket egy más szemszögből?

– Az elkövetkező időszakban azt fogom javasolni az AGRYA vezetőjének, hogy ezt fordítsuk meg. Úgy érzem többen vennének részt egy hasonló programban, ha a vidéket elhoznánk a városokba. Sokat hallani bizonyos céges tréningekről, hogy vidékre viszik a cég dolgozóit, amely során szintén megismerkedhetnek a vidéki mezőgazdasággal.
A résztvevő egy ideig élménydúsnak tartja, hogy kipróbálta a „paraszti” életet, hazamegy, feltölti a Facebookra a képeket és ennyi. A Vidék Kaland, valamint az ehhez hasonló programok nagyon jók, viszont egyelőre csak egy szűk réteghez jutnak el. Sok emberhez úgy tudunk eljutni, ha mi megyünk oda hozzájuk. Nos, ezt nem lehet csak a televízión keresztül megmutatni. Ha egy gimnázium udvarán például érdekes, színes programokkal bemutatjuk, hogy a mezőgazdasági élet nem csak a non-stop ügyeletről szól, valamint a mezőgazdasági munka eredménye nem csak a  „piszkos munka”, meg a tyúkólból kivett tojás, hanem egy életstílus is, akkor eredményesek lehetünk. Traktoros ügyességi verseny, a Vidék Kaland, valamint a hasonló színes programok segítségével együtt közelebb hozhatnánk a fiatalokat a vidéki élet nagyszerűségéhez. Ennek az eredménye meglesz a jövőben, csak folytatni kell a hasonló kezdeményezéseket.

– Megjelennek-e a következő tervezési ciklus során külön a falusi, kistelepülési fiatalok? Hiszen az ő helyzetük még az ifjúságon belül is speciális.

– Jelenleg ez a korosztály körülbelül 18-35 év között van, de úgy érzem, ez kinyúlik 40 éves korig, például én is majdnem negyven éves vagyok és még mindig az ifjúsághoz tartozónak érzem magam. Szerintem a vidéki fiatalok az élethelyzetük és a körülményeik miatt igényelnek különböző figyelmet. Más odafigyelést igényel egy szegényebb szociális közegből érkező fiatal, mint egy módosabból érkező. Ezeket a területeket meg kell találnunk, és úgy érzem nekünk kell hozzájuk lépnünk. Minden ifjúsági korosztály számára értelmet kell adnunk az életnek. Például ha elvégez egy mezőgazdasági képzést, legyen vidéken munka, ha mérnök lesz, akkor pedig mérnöki szakmára legyen igény. Ezeket kell eljuttatni a fiatalokhoz, valamint hozzájuk elmenni.

– Erre irányuló tervezeteik vannak már?

– Persze, de ezt alaposan meg kell tervezni és beszélni, hogyan tudjuk csinálni. A 2014-2020-as időszakról beszélünk, ami egy teljesen új világ lesz, ahol a kormányzat és a minisztérium is a kutatás-fejlesztéssel, valamint a gazdaság élénkítésével lesz legjobban elfoglalva. Az emberi erőforrások oldaláról én csak azt tudom mondani, hogy nekünk az oktatási intézményeken, a szociális ellátórendszereken keresztül és különböző területeken – mint például a sport – megfelelő impulzusokat kell adnunk a fiataloknak ahhoz, hogy ők az életben kiválasszák azt a legjobbat, amit ők szeretnének csinálni. Szükségét érzem, hogy megmagyarázzuk nekik: amivel foglalkoznak, annak milyen eredményei lesznek később,és akkor megnyugszik mindenki egy kicsit.

– Az elmúlt két évben alaposan átalakult, szigorodott, még több adminisztrációt igényel a civil szervezeteknél a megváltozott anyagi jogi és közhasznúsági szabályozás. Befolyásolhatja-e ez a jellemzően nagyon szűkös anyagi- és humán erőforrásokkal rendelkező ifjúsági szervezetek működését?

– Az, hogy a változás hogyan hat valakire, az egyénfüggő. Vannak nagyobb csoportokba szerveződött érdekképviseletek, mint például az AGRYA, de vannak olyan szervezetek is, akik egy-egy megyében, régióban szervezkednek és remélem, lesznek olyanok akik, ha más céllal is, de összefognak. Mindig az adott rend betartása a legfontosabb. Ha ez megvan, akkor onnantól kezdve, hogy ezek a szervezetek hogyan szövetkeznek, hogyan képviselik a saját érdekeiket, ez mind rajtuk múlik. Ettől színes a világ és ebbe a kormányzatnak nem szabad beleszólnia.
Az, hogy a kormányzatot adott esetben egy nagy szövetség keresi meg, 5 küldöttel vagy 30 kis szervezet 130 küldöttel, ez nekünk teljesen mindegy. Nekünk az a fontos, hogy látszódjon, jó nagy részt lefed ez a képviselet, van véleménye, van álláspontja, van ötlete, van kreativitása és ezt nekünk elhozta és megkérdezi, hogy mit szólunk hozzá. A kormányzat pedig megnézi, hogy mi az, ami hasznos belőle, mi az, amin változtatni kell, aztán kérünk egy kis időt, hogy megvizsgáljuk az ötleteket és megvalósítsuk belőle, amit tudunk. Ezen filozófia mellett működik jól az AGRYA és a kormány kölcsönös együttműködése bármilyen kormányzati ciklusban. Mi úgy gondoljuk, hogy a fiatal gazdáknak van véleményük és azt ki is mondják.

– Az ifjúsággal foglalkozó állami intézményi struktúra teljesen átalakult az elmúlt években, megszűnt az ifjúsággal foglalkozó önálló minisztérium. Hogyan működik az új struktúra, beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? Milyen kihívások előtt állnak most az állami ifjúsági intézmények?

– Más alapokra helyeztük az ifjúságpolitikát. A fiatalokkal való törődésnek, az ifjúság élethelyzete javításának, a munkaerőpiaci lehetőségek bővítésének, itthon való boldogulása megteremtésének, értékalapú közösségei fejlesztésének szakmai, módszertani, államigazgatási alapját adja az Emmi-ben folyó munka. Fontosnak tartjuk, hogy ne csak a retorika szintjén foglalkozzunk a fiatalokkal, de erőnkhöz mérten anyagilag is segítsük azt a kormányzati ifjúságpolitikát, amely horizontális szakpolitikaként a gazdaság és a társadalom minden szegmensére pozitív hatással bír. Ha az ifjúságpolitika intézményrendszeréről kérdez, akkor a „hogyan” előtt a célokról szólnék.
A 2014–15-ös Ifjúsági Cselekvési Tervben – amelyet most készítünk elő az ágazatok bevonásával – az összmagyarság ügye dominánsan megjelenik, amely a magyar–magyar együttműködések erősítését eredményezheti az Európai Unióban. Cél a Kárpát-medencei magyar közösségeket megerősítő magyar ifjúsági együttműködések fejlesztése, átfogó nemzetpolitikai célokat szolgálnak, de egyúttal a társadalmi innováció számos rejtett és nyilvánvaló lehetőségét is magukban rejtik.
Kiemelt cél a magyar közösségek megerősítése mind itthon, mind a határon túl. A mélyreható társadalmi átalakuláshoz együttműködő közösségek aktív részvétele szükséges. E társadalmi finomszerkezet – a közösségek összefüggő hálózata – a kulcsa, legkisebb közös többszöröse egy nemzeti közös vállalkozás sikerének. A közösségfejlesztés – ha úgy tetszik, az ifjú korosztály helyzetbe hozása – tehát a társadalmi előrehaladás egyik biztosítéka és motorja a 2014–2015-ös ifjúsági cselekvéseknek, amelyek áttételesen erősítik a családi közösségeket is.
Kiemelt figyelmet fordítunk a válság által különösen súlyosan érintett fiatalokra. Cél, hogy a munkanélküli fiatalok a lehető legrövidebb időn belül a munkaerőpiac aktív részesei legyenek, mert csak így képesek itthon boldogulni és családot alapítani.
Eszközeinkkel hozzájárulunk a munkába álláshoz illetve az elhelyezkedéshez szükséges képzettség, tudás, kompetenciák megszerzését támogatjuk.
A fiatalok problémáit csak a fiatalokkal együtt tudjuk és érdemes megoldani. Az emberi erőforrásoknak jelentőségében aligha felülbecsülhető szeletét képezik a fiatalok, éljenek bár határainkon belül vagy kívül. Ezért kapott helyet az ifjúságpolitika az Emberi Erőforrások Minisztériumában, és elkötelezettek vagyunk, hogy ezen belül is a kellő hangsúlyt megkapják a magyar fiatalok. Ma már nem az „el lehet innen menni”, hanem az „érdemes itthon maradni, érdemes hazajönni, jó itthon lenni” politikáját tapasztalhatják meg a fiatalok. Ezeket a célokhoz építünk intézményrendszert és szolgáltatásrendszert. Fontos a fiatalok közvetlen megszólítása és a közéletbe való behívása. Erre említek egy példát az Új Nemzedék Jövőjéért Programot, ami EU-s finanszírozásnak köszönhetően országos lefedettséggel kezdte meg működését és elindított egy dinamikus jövőtervezést. Az „Új Nemzedék Plusz” projekt egy komplex, támogatói program az Új Nemzedék Jövőjéért Program intézkedési keretein belül, mely kellő információt, életviteli opciókat és orientációkat kíván nyújtani a 12–20 éves korosztály számára. Az szerintem nagyon helyénvaló, hogy a fiatalokat az ország több településén kihelyezett kontaktpontjaiban is megszólítják.
Hangsúlyozom azonban, hogy a korosztályt megcélzó fejlesztéseket egy rendszerben össze kell fogni, ha úgy tetszik koordinálni kell, mert csak így jön létre a szinergia kormányzati szinten, amelynek végső nyertesei a fiatalok lesznek. Helyettes államtitkári szinten ezt a koordinációt végzem. Erre hoztuk létre az Ifjúsági Szakmai Egyeztető Fórumot ahol most már 131 szakember bevonásával 7 munkacsoportban dolgozunk és ezt a munkát segíti a háttérintézményünk, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet is.  Az intézet többek között európai uniós forrásokat is kezel a hazaiak mellett, és rajtuk keresztül finanszírozzuk például Virtuális Falu – Újratöltve projektet is. Itt jegyzem meg, hogy 2014–2020 között a jelenleg Fiatalok Lendületben Program néven futó támogatási rendszer ERASMUS+ néven tovább működik, és az elkövetkezendő 7 évben is finanszírozza az ifjúsági projekteket. A koordináció akkor lehet sikeres ha mindenki a saját háza táján sepreget, és a saját feladatát elvégzi. Kiváló együttműködéseket alakítottunk ki a háttérintézményekkel is, amelyek a tárcák mögött egy szakmai védőhálót képeznek és az operatív munkát végzik.

(Molnár Zoltán)