Európai agrár- és vidékfejlesztési támogatások 2014 után címmel rendezték meg a szlovák-magyar közös projektként megvalósult „Élelmiszer és Hagyomány“ rendezvénysorozat záró konferenciáját augusztus 29–31. között Tatán.

„Büszke vagyok arra, hogy ilyen fontos megbeszélések részese lehetek a KAP végrehajtásáról” – hangsúlyozta megnyitójában a Fiatal Gazdák Európai Tanácsának (CEJA) nemrégiben megválasztott elnöke, Matteo Bartolini. Az európai szintű fiatalgazda-ernyőszervezet vezetője megbízatása következő két évére is biztosított mindenkit, hogy mindent megtesz a fiatal gazdákért az EU-ban, és kiemelte, hogy a később csatlakozott tagállamok különbségeit is figyelembe kell venni az EU-politikák kialakításakor. Ezt véleménye szerint nem egyszerre, vagy egy egyszerű tervvel, hanem konkrét eredményeken keresztül lehet elérni, amelyek először szolidaritást teremtenek. Matteo Bartolini szerint létfontosságú, hogy uniós szinten képviseljék a fiatal gazdákat és azokat a fiatalokat, akik agrárpályára készülnek, mert ezen a téren sokkal több a közösségi szabályozás és forrás, mint a nemzeti. A 27 EU-tagállam kétmillió, új korosztályból kikerült gazdáját képviselő szervezet vezetője emellett az európai agrárium demográfiai problémájára is felhívta a figyelmet: míg a gazdák harmada 65 év feletti, mindössze hat százalékuk 35 év alatti, Magyarország és Szlovákia pedig – hét százalékkal – csak kevéssel van az átlag felett. Ez nem elég, hogy biztosítsák az országok mezőgazdaságának jövőjét – figyelmeztetett a CEJA elnöke. Matteo Bartolini kiemelte, hogy a CEJA és tagszervezetei folyamatos érdekérvényesítő munkájának hála konkrét eredményeket sikerült elérni a 2014-2020-as Közös Agrárpolitikáról szóló politikai megegyezésben, amellyel elégedettek, de ennek a nemzeti alkalmazását és a kapcsolódó intézkedéseket is figyelemmel követik. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a magyar vidékfejlesztési miniszter, Fazekas Sándor kiemelten támogatta a fiatal gazdákat és a rájuk vonatkozó intézkedéseket a KAP-reform tárgyalásai során.
A döntéshozói munka után „tudunk hatni és kell is, hogy hassunk a minisztériumok munkájára, hogy a vidék és a vidéki fiatalok megtalálják a jövőjüket, és folytassák azt a munkát, amelyet elődeik eddig sikeresen végeztek” – emelte ki Pém Bálint, a szlovákiai fiatal gazdák szervezetének (ASYF) elnöke. Fontosnak tartotta, hogy a magyarországi partnerek és a magyar résztvevők rendelkeznek saját tapasztalatokkal, mivel Szlovákiában eddig nem voltak külön támogatási lehetőségek a fiatal gazdáknak, ám az ígéretek szerint hamarosan lesznek ilyenek.

Megvalósulhat az egyszerűsítés

A megnyitó beszédeket követően, az előadások első blokkja a 2014 utáni KAP változásait járta körbe, főként a fiatal gazdák szemszögéből, míg a második a KAP eddigi megvalósításának nemzeti tapasztalataival foglalkozott Magyarországon és Szlovákiában.
Elsőként Gelencsér Géza szakértő, a Koppányvölgyi Vidékfejlesztési Közhasznú Egyesület elnöke ismertette a különböző európai uniós alapok felhasználásának keretrendszerét a 2014-2020 közötti időszakban. Ebben a költségvetési ciklusban az EU forrásait jóval inkább összehangolják egy közös stratégiai kerettel az Európa 2020 stratégia célkitűzései alá rendelve. Az új operatív programok pedig összesen 11 közös tematikus célból állnak össze. A KAP-pal kapcsolatban Gelencsér Géza kifejtette, a 2014-2020-as időszakban már benne van az a szükséges alap, ami egy valós paradigmaváltáshoz szükséges, mivel erősen jelen van a fenntarthatóság nem csak környezetvédelmi, hanem társadalmi szempontból is. Emellett a megvalósítás problémáira is figyeltek, így végre létrejöhet az alapok közötti szinergia, és remélhetőleg a szándékoknak megfelelően minél inkább megvalósul az egyszerűsítés. Ugyanakkor gyenge az elvi keretrendszer konzisztenciája a lobbierők miatt, kevertté vált a célrendszer a kezdeti elképzelésekhez képest, és kissé gyenge a szabályozás már a definíciók szintjén is. További problémát jelentenek a nem kötelező célok nemzeti szinten, mivel így nem tudni, mennyire fogják ezeket figyelembe venni, és az igények felülírhatják ezeket. Kockázatot jelent például, hogy a közösségi alapú helyi fejlesztéseket (CLLD) nem megfelelő szinten használják ki a tagállamok, főként Kelet-Közép-Európában. Gelencsér Géza szerint a sikerhez világos elképzelésre van szükség a programalkotáskor, természetvédelmi és társadalmi téren is szakemberekkel kell konzultálni, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap legracionálisabb fókuszterületekre összpontosítani.
A Közös Agrárpolitika súlya – annak ellenére, hogy kissé csökkentették a rá fordítható összeget – továbbra is a második legnagyobb a szakpolitikák között, hívta fel rá a figyelmet Feldman Zsolt, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára. Ez magyar szempontból is fontos, hiszen Magyarországon 2014-2020 között 12,3 milliárd eurónyi forrást jelent, ami magasabb az eddigi szintnél. Ugyanakkor elkésett a politikai megegyezés a KAP-ról, ezért 2015 átmeneti év lesz, mivel a közvetlen támogatásokhoz ekkor még a régi szabályokkal lehet majd hozzájutni. De ez a csúszás talán szerencsés is, mivel az új rendszer bonyolultabbá vált a kormányzatok számára. A Magyarországon is használt egységes területalapú támogatás viszont akár 2018-ig vagy 2020-ig is maradhat: erről a tagállamoknak egyenként kell majd dönteni, de a 2018-as bevezetést az Európai Bizottság az érzékeny ágazatoknak nyújtható termelés alapú támogatásokkal igyekszik ösztönözni. A fiatalgazda-támogatásokkal kapcsolatban elmondta, hogy erre a nemzeti borítékok két százalékának erejéig van lehetőség. Rámutatott, hogy Magyarország erősen lobbizott egy élhető rendszerért, és ugyan nem minden célt sikerült elérni, de komoly eredményekkel zárhattak, egyebek mellett a támogatható terület felső határa 90 hektár lett. Jó hírt jelent a magyarországi és közép-kelet-európai termelők számára az is, hogy egy huszárvágással az eddig lépésről lépésre kivezetett, termeléshez kötött támogatásokból jóval többet lehet nyújtani: míg Magyarországon a mostani ciklusban csak 3,5, a következőben 15 százaléknyit lehet a nemzeti borítékból ilyen célra nyújtani.
Az újdonságok közé tartozik, hogy tematikus alprogramokat is lehet indítani – köztük egyet éppen a fiatal gazdák támogatására.

Nyitott kérdések

Ennek az alprogramnak a célja a vidéki társadalom elöregedésének lassítása, a gazdák képzettségi szintjének, az oktatás gyakorlati hiányosságainak ellensúlyozása, a fiatalok jövedelmi viszonyainak, hitelképességének javítása, valamint a gazdálkodás közelebb vitele a városi lakossághoz – fejtette ki Csépe Balázs. A magyar Vidékfejlesztés Minisztérium tanácsadója hangsúlyozta, hogy egyelőre még csak előkészítés alatt van az alprogram előkészítése, de a nyilvános részletek már elérhetőek a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat honlapján. Nyitott kérdés például, hogy mekkora forrás álljon rendelkezésre, és mekkora összeget kaphasson egy-egy kedvezményezett, ami maximum 70 ezer euró lehetne. Csépe Balázs ugyanakkor megjegyezte, hogy így csak kevés gazda kaphatna támogatást, a jelenlegi, 40 ezer eurós szint pedig egy reális kompromisszumnak tűnik. Az elképzelések szerint mindenféleképpen szeretnék, hogy különféle oktatások és képzések is részét képezzék az alprogramnak, és el akarják kerülni, hogy tanácsadók által megírt pályázatokat nyújtsanak be irreális vállalásokkal, emiatt később elesve a támogatástól. Olyan elemeket is beemelnének a programba, mint az AGRYA „Vesd Bele Magad!“ kezdeményezése, mivel az jó példát jelentett arra, hogyan lehet közelebb hozni a gazdálkodást a városi lakossághoz.
A 2014– 2020-as időszak másik újítása az Európai Innovációs Partnerség (EIP) lesz a mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság terén, amelynek célja, hogy az új ötletek sikeres alkalmazása mielőbb elkezdődjön. Ez az EU-ban egy teljesen új típusú megközelítés, emelte ki Maácz Miklós, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője: bár más területeken már léteznek és működnek ilyenek, ezek inkább csak hivatkozási alapot jelentenek, Magyarországon pedig még biztosan nem foglalkoztak ilyennel. Az innovációs partnerségekben „innovációs brókerek” keresik meg a terjesztendő jó ötleteket, és egy asztalhoz ültetik a szereplőket, akik ezt meg tudják valósítani. Az így kialakult operatív csoportokban a gyakorlati (agrár-élelmiszertemelők, gazdák, nem kormányzati szervek stb.) és a kutatási szegmens együtt, konkrét innovációs projektek köré csoportosítva vesz részt, eredményeiket pedig a mezőgazdasági EIP-ben egy európai szintű hálózat segítségével, többek között műhelymunkákon  és szemináriumokon terjesztik tovább. Ennek az információáramlásnak a szolgálatába kell állítani a nemzeti vidéki hálózatokat is, jelentette ki Maácz Miklós, de az innovációs partnerség működéséhez a vidékfejlesztési politika is támogatást fog nyújtani.

Kiegyensúlyozott birtokrendszer a cél

A megművelhető föld stratégiai fontosságú különleges vagyontárgy, amelyet a belföldi és külföldi spekulációval szemben is védeni kell – emelte ki Nagy Olga, a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium földügyi és térinformatikai főosztályvezető-helyettese. A fokozatosan, a külföldiekre vonatkozó földvásárlási moratórium végéig, azaz 2014. április 30-ig életbe lépő földtörvény – amely az ország területének négyötödét érinti – ezt a célt igyekszik szolgálni. A szakember kiemelte, hogy a jogszabály középpontjában a földművesek állnak, akiknek szigorú kritériumoknak kell megfelelniük: csak Magyarországon regisztrált, mezőgazdasági, vagy erdészeti szakképzettséggel rendelkező magánszemély tartozhat közéjük, akinek legalább három éve vagy gazdálkodnia kell, vagy ugyanilyen hosszú ideje tagnak lennie egy olyan szervezetben, amely ezzel foglalkozik. Csak ők juthatnak termőföldhöz, a tulajdonszerzésnél ráadásul a helyi gazdákból álló helyi földbizottság jóváhagyására is szükség van, és – néhány kivétellel – kizárólag földművelésre használhatják a megszerzett területet. A pályakezdőknek vállalnia kell, hogy legalább egy évre letelepednek és helyben maradnak földet művelni. Nagy Olga hangsúlyozta, hogy Magyarországon kettős tulajdonosi szerkezet alakult ki, azaz egyrészt szétaprózott, másrészt jókora egybefüggő birtokok alakultak ki, a kormány azonban egyensúlyra, középbirtokokra törekszik, bár a nagybirtokokat sem számolná fel.
Azt, hogy a kiegyensúlyozott birtokrendszer mennyire fontos, egy szlovákiai kutatás is megerősítette, amit Marián Tóth szlovákiai szakértő ismertetett. Az országban a földek több mint háromnegyede ötszáz hektárnál nagyobb gazdaságokhoz tartozik, de ők az összes tulajdonosnak mindössze 6,2 százalékát jelentik, miközben az egy-öt hektárral rendelkezők csak a termőföldek területének kevesebb, mint egy százalékát birtokolják. A kialakult rendszerben a nagybirtokosok többsége nem műveli a földjét, túlnyomó többségük csak bérbe adja azt, miközben az országban a második legnagyobb az egy-egy kedvezményezettnek kifizetett közvetlen támogatás aránya, és egyre több az olyan földtulajdonos, aki több támogatást kap, mint amekkora a bevétele a termelt javakból. A Szlovákiai Mezőgazdasági Egyetem egy ezer gazdaságból álló mintát osztott ketté aszerint, hogy vonatkozni fog-e ezekre a közvetlen kifizetések felső plafonja, a „capping“, azaz 300 ezer eurónál több támogatást kapnának-e? Ezután megvizsgálták, milyen értékű terméket állítanak elő, és milyen béreket fizetnek a két csoportba tartozó birtokok. A kutatás eredményei szerint a nagyobb gazdaságok ugyan hatékonyabbak, de például átlagosan fele olyan értékű árut állítanak elő és harmadakkora béreket fizetnek, mint a kicsik. „Segít-e ez a vidék fejlesztésében?” – tette fel a kérdést Marián Tóth, aki szerint ez a helyzet nem jó, a támogatások kifizetésének pedig bérek és termelt áru nélkül semmi értelme.
A szlovákiai vidékfejlesztési program – főként a LEADER-tengely – tapasztalatait mutatta be a szlovákiai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium képviseletében Zuzana Schottertová. Mint azt elmondta, az ország az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap forrásainak csaknem felét agrár-környezetgazdálkodási intézkedésekre fordította, míg a LEADER-tengely részesedése alig három százalékos volt. A forráslekötés is ennél volt a legkevésbé kedvező: míg az első három tengelyen minimum 70-80 százalékot értek el, itt mindössze 35-öt. Zuzana Schottertová elmondta, hogy Szlovákiában jelenleg nem támogatják a fiatal gazdákat, ami szerinte sajnálatos, de 2014 után a gazdák indulásához is nyújtanak támogatást. A szlovák kormány már elküldte az EU-val megkötendő partnerségi szerződés első változatát Brüsszelbe, amelyre nagyjából a konferencia idején érkeztek az első észrevételek, a tervek szerint pedig ezek alapján szeptemberben születik meg a dokumentum második verziója, ezt követően pedig nekiállhatnak az operatív programok kidolgozásának.

Támogatás, ami nincs

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból társfinanszírozott nemzeti vidékfejlesztési programok számos jogcímmel igyekeznek segítséget nyújtani a gazdáknak, hogy megvalósíthassák elképzeléseiket, elindíthassák agrárvállalkozásukat. A rendszer ugyanakkor nehezen boldogul akkor, ha valaki annyira újító ötlettel áll elő, amit nehéz a meghatározott keretek közé beszorítani. Erre a helyzetre mutatott példát Fejes István fiatal gazda és pályázati tanácsadó. „Hogyan lehet valamire támogatást kapni, amire nem is lehet?” – tette fel a kérdést előadása elején, amely azt mutatta be, hogyan próbált segítséget nyújtani egy olyan pályázathoz, amely nyári szarvasgomba termesztéséhez igyekezett forrást biztosítani. A gyakorlatilag fűszerként használt gombafajta számára ugyan jók a magyarországi adottságok, a világpiaci lehetőségek is kedvezőek, ráadásul nem túlságosan ismert, azaz verseny szempontjából is egy piaci rést lehet vele betölteni. Magyarország a világon a negyedik legnagyobb gyűjtője ennek a gombafajtának. Az erdők egy kis részén jelentős ez a tevékenység, és főként az Amerikai Egyesült Államokba, valamint Japánba exportálnak a kilogrammonként akár 100–500 eurót érő gumókból. Termesztése azonban gyakorlatilag nincs, mivel a szocialista időkben „dekadens” luxustermékként tekintettek a szarvasgombára, és elveszett az a tudás, amely ehhez szükséges. Ugyanakkor Magyarországon rengeteg agyagos és vályogos terület lenne alkalmas a megjelenéséhez, ahol nem túl savanyú a talaj, ráadásul nem igényel nagy területet a termesztése, gazdanövénytől függően extenzív és intenzív lehetőségeket is kínál, valamint akár harminc-negyven éven keresztül alkalmas a szüretelésre. Nehézséget a már fent említett tudáshiányon felül az okoz, hogy magas a befektetési igénye és lassú a megtérülési ideje. Támogatási forrás sincs erre, mivel nem ismerik és túlságosan merev az agrárpolitika. A 4 EUME-s határ miatt eleve csak kis területre lehetne pályázni, ha gombaként tekintenénk rá, és még az sem kínál sok jó megoldást, ha a gazdanövény után szeretne valaki forrásokat bevonni.

A nap előadásainak zárásaként V. Németh Zsolt magyar vidékfejlesztésért felelős államtitkár is megtisztelte jelenlétével a konferenciát. „Hiszek benne, hogy most, egy új európai uniós költségvetési időszak előtt tényleg a fiataloké a jövő” – hangsúlyozta V. Németh Zsolt. Az EU egy nagyon lassan forduló hajó, de most, hogy a Közös Agrárpolitika 2014– 2020-as jövőjéről szóló tárgyalások befutottak a kikötőbe, lehetőség van a gyökeres változásra. A fiatalok támogatása nem csupán a generációváltás segítéséért, vagy a mezőgazdaság folytatásáért fontos, hanem azért is, mert körükben több a diplomás, nagyobb a beruházási és diverzifikációs hajlamuk és innovatívak – mutatott rá V. Németh Zsolt. Magyarországon a 2007–2013-as időszakban összesen 39 milliárd forintnyi fiatal gazda támogatást osztottak ki, de az új generáció közvetetten is többletforrásokhoz jutott, hiszen támogatták, hogy az idősebbek átadhassák nekik a gazdaságukat, valamint számos pályázat pontozásánál is előnybe kerültek, vagy több pénzt hívhattak le. A fiatalokra a 2014–2020-as időszakban is külön figyelmet fordít a magyar szaktárca, egy külön tematikus alprogram is indul a segítésükre.
A nap végén a vendégek kölcsönösen végigkóstolhatták a kiváló szlovák és a magyar helyi termékeket. Az este arra is alkalmat adott, hogy a résztvevők egy kicsit jobban megismerjék egymást, új kapcsolatokat alakíthassanak ki, ezzel pedig további együttműködéseket alapozhassanak meg.
A másnapi program az előadások helyett már közös szakmai munkával telt. A résztvevők munkacsoportokban kifejthették véleményüket az előző nap elhangzott előadások alapján a Közös Agrárpolitika 2014–2020-as reformjáról, közös álláspontokat alakíthattak ki, nem utolsósorban pedig megoszthatták egymással tapasztalataikat, gondolataikat, ötleteiket.

(Márton Balázs)