Bár úgy tűnik, hogy lassan rendeződik a termálvízhasználat jogi szabályozása, ennek átalakítása még korántsem ért véget, sok még a nehéz kérdés.

Fiatal Gazda Hírlevél: Korábban az egyik napilapnak nyilatkozott (http://mno.hu/magyar_nemzet_gazdasagi_hirei/ezerszazalekos-haszon-1180591) Bakó Dániel, az AGRYA egyik kertészetért és termálvízért felelős vezetője a termelői és kiskereskedelmi eladási árak közötti abnormális eltérésről. Mártonffy Béla, a Fruitveb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet elnöke szintén egy sajtó nyilatkozatban, mintegy erre adott válaszul, egyértelműen megvédte a kereskedelmi láncokat (http://magyarhirlap.hu/paprikatermesztes-termalenergiaval), arra utalva, hogy nagyon sok a költségük. Akkor most hogy állunk ebben az ügyben?

Mikula Lajos: Mártonffy Béla úr biztosan jobban tisztában van a kereskedőknél, nagyáruházaknál keletkező költségekkel és haszonnal. Az általa vezetett Fruitvebnek ugyanis tagjai a hazánkban is jelen levő, nagy nemzetközi áruházláncok, így a tagdíjfizetésen keresztül jelentős összegekkel járulnak hozzá a szervezet napi működéséhez. Ráadásul a Fruitveb, Mártonffy úr által többször nyilvánosan, személyesen is megerősítetten nem érdekképviselet, nem a gazdák szervezete. Ebből adódóan az álláspontjuk kialakítása mögött jóval összetettebb, többféle érdekre, érdekeltségre figyelemmel levő gondolkodás állhat. Az AGRYA mint fiatalgazda-érdekképviselet abból indul ki, hogy a haszon elenyésző része – nagyjából tíz százalék – marad a termelési kockázatot vállaló gazdáknál, míg a túlnyomó része – mintegy hetven százalék – a kiskereskedelmi hálózatoknál csapódik le. Ez tükröződik a Bakó Dániel által is említett termelői és a kiskereskedelmi árak közötti különbségben. Ezt a  helyzetet nagyon pontosan visszatükrözik az Agrárgazdasági Kutatóintézet néhány éve végzett kutatásai is. Abban a több ágazatot érintő kutatási jelentésben nem érzések, hanem nagyon pontos számok vannak. A hasonló nyilatkozatok előtt mindenkinek hasznos lehet az AKI magas színvonalú szakmai kiadványainak tanulmányozása.

FGH: Úgy tűnik, hogy lassan rendeződik a termálvíz használat jogi szabályozása. Akkor most már minden rendben van?

ML: A jogi szabályozás átalakítása még korántsem ért véget, vannak még nehéz kérdések. Így például: a termál kutak létesítési és üzemeltetési engedélyezési gyakorlata, a mezőgazdasági felhasználás prioritásként való kezelése, továbbá a komplex, többlépcsős termálvíz-hasznosítás ösztönzése, szükség esetén a használt termálvizek tisztítása, újrahasznosítása vizes élőhelyeken. De a kibocsátási határértékek és a fajlagos bírságtételek felülvizsgálata is sürgető feladat. Ezen ügyekben van nyitottság a gondolkodásra a szakminisztérium részéről. Az, hogy lehet-e sikert, további kedvező változást elérni, azt még nem lehet tudni, hiszen a termálvíz-ügyben nagyon komoly erők mozdultak meg korábban is. Jól mutatja ezt, hogy 2010. április 28-án, a vesztes választás után a Bajnai-kormány már ügyvezető kormányként hozta meg azt a rendeletet, amely kimondta a magyar hajtatásos kertészet halálos ítéletét, a termálkutak 2012. végi bezárását. Ez az ügy tehát rajta volt a „mindenképpen elintézendő“ listán. Ráadásul a jogszabályváltozás során az új magyar közigazgatás történetében először egy agrárstratégiai kérdésben a gazdák álláspontja érvényesült a környezetvédő-lobbival szemben. Ezt nagyon nehéz feldolgozni azoknak, akik ezt kudarcként élik meg. Talán ennek köszönhető, hogy megkülönböztetett, személyes figyelmet kap a környezetvédelmi hatóságok részéről az a kollégánk, aki 2011. tavaszától az egyik főszereplője volt az AGRYA termálvíz-ügyben a nyilvánosság előtt folytatott szakmai lobbitevékenységének. Ez a feszültség nem jó, nem szolgálja az ország érdekeit. A környezetvédőknek el kell tudni fogadni, hogy vannak gazdasági megfontolások, ami miatt kompromisszumokat kell kötni. A gazdáknak pedig méginkább figyelmet kell fordítani az hatékony, fenntartható erőforrás-gazdálkodásra.

FGH: A már elért változások azért segítenek a kertészeti ágazaton, vagy másként gondolja?

ML: Ez nem kérdés, a jogszabályváltozás esélyt ad arra, hogy a kertészeti ágazatban dolgozók hosszútávú fejlesztésekbe kezdjenek. Sőt, nem is gondolnák, de ezzel a változással más, pótlólagos források is megnyíltak Magyarország előtt. Az európai fejlesztési politika változásával előtérbe kerül az innovációk gyakorlati alkalmazásának támogatása a források felhasználása során. Ehhez kapcsolódóan elindultak az ún. innovációs partnerségek, ezek közül az egyik a vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerség. A folyamat részeként ez év tavaszán lehetett először létrehozni, elismertetni az ebben résztvevő akciócsoportokat. Ezek lényegében konzorciumok, és egy-egy olyan témára, feladatra fókuszálnak, amihez kapcsolódóan gyakorlatban is hasznosítható innovatív megoldásokat dolgoznak ki és piacosítanak. Ez utóbbi nagyon fontos szempont, hiszen egyértelmű cél, hogy a kidolgozott új megoldások a piacon is értékesíthetőek legyenek, azok pénzt termeljenek a kifejlesztőinek. A lehetséges témák között ott van a víz energetikai célú felhasználása is – és itt meg is érkeztünk a termálvízhez. A magyarországi termálvíz-hasznosítás hosszú évtizedekre visszatekintő tapasztalatokkal rendelkezik. A környezetvédőknek köszönhetően a környezeti hatások, kérdések is napirenden vannak. A környező országokban, amelyek azonos vízbázison vannak a magyarral, a termálvízhez kapcsolódó szabályozási környezet most alakul, a termálvíz-használat most van felfutóban. Ez tehát egyértelmű piaca a termálvizes megoldásoknak. Együtt van tehát minden ahhoz, hogy a magyarországi tapasztalatok felhasználásával az azonosított környezeti kihívásokra választ adó termálvízhasználati és -kezelési megoldásokat dolgozzunk ki és adjunk el a piacon. Ráadásul úgy lehet ezt megtenni, hogy az innovációs partnerségen keresztül prioritást élvez az ilyen célú kutatás-fejlesztési források felhasználása. Tehát EU-forrással lehet piaci terméket kifejleszteni. Ez egy olyan ügy lehet, amiben megtalálhatja a helyét a gazdálkodói szervezet, a környezetvédő, a kutató, de az állam is. Az egymásnak feszülés helyett inkább erre kellene az energiákat fókuszálni, ebből ugyanis pénz érkezik az országba. A már megalakult akciócsoportok között nem találtunk olyat, amely a termálvízzel foglalkozik. 2015-ben újra lehet majd akciócsoportokat alakítani, ha létrejön az ehhez elengedhetetlen együttműködés a felek között. A napokba emiatt levelet írtunk Illés Zoltán államtitkár úrnak. Ebben felhívtuk a figyelmet az innovációs partnerségben rejlő lehetőségekre és egyúttal felajánlottuk a közreműködésünket egy termálvíz-ügyben szervezendő akciócsoportban. Bízunk benne, hogy a folyamatok elindulnak, hiszen van „méz a madzagon“.