Kapronczai Istvánnal, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgatójával való beszélgetésem során majdnem hosszabb volt az én bemutatkozásom, mint maga az interjú, ha nehezen is, de sikerült visszaragadnom „mikrofont”.

Januártól korszerű, interneten elérhető, egységes agrárstatisztikai információs rendszer (ASIR) váltja fel az eddig papír alapon működőt. Az új rendszer összehangoltan működik a Piaci Árinformációs Rendszerrel (PÁIR), valamint a vágóhídi minősítési adatok nyilvántartásának és feldolgozásának informatikai rendszerével (OVMR).

Az ASIR statisztikai adatgyűjtési feladatokat lát el az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program keretében. Ez az adatgyűjtés részben EU-s előírások alapján kötelezően végrehajtandó, részben az állami intézményrendszeri és a szakmai, kutatói igények kielégítését szolgálja. A PÁIR tevékenységének célja az uniós piacszabályozással kapcsolatos kötelező árszolgáltatás ellátása az Európai Bizottság felé, illetve a belföldi szakmai és piaci szervezetek objektív és naprakész tájékoztatása.

Hogyan tudnak a gazdák információt profitálni ebből az újra gondolt információs rendszerből?

A fejlesztés megkönnyíti az ágazati szereplők, az agrárirányítás és az agrárkutatás munkáját a feldolgozott információk széleskörű elérhetősége biztosításával. Gyakorlati haszna a statisztikai adatok nem papíron hanem digitálisan történő begyűjtése. Ezt ha megszokja az adatszolgáltató, adott esetben a gazda, akkor könnyebb, gyorsabb lesz a kötelezettségnek eleget tenni. Sokan gondolják, hogy ez felkerül egy honlapra és kifelé is szolgáltat információt. Van ilyen vonatkozása is a programnak, mert van egy együttműködési megállapodás a NAKVI-val, miszerint a GAZDANET portálon meg fognak jelenni a piaci információk, de ez csak egy kis csápja a szóban forgó piaci árinformációs rendszernek. Ami egy nagyon prompt és gyors rendszer, lényegében heti információkat szolgáltat, kivéve a zöldség-gyümölcs esetében, mert ott napi adatokkal dolgozunk. Ezeket az árakat elküldjük Brüsszelbe, így a piacszabályozáshoz is nyújtunk háttér információt.
Van több bulletinünk, ami azt jelenti, hogy különböző termékpályákat figyelünk, amik a gabona termékpálya, a vörös húsok termékpályája, a baromfi termékpálya, tej termékpálya és a zöldség-gyümölcs termékpálya. A rendszer nem csak a mezőgazdasági alapanyagokat, hanem a feldolgozott termékek árait, sőt, a fogyasztói árakat is gyűjti. Mennyiségek és árak együtt mozognak, mert ha az árak mögött nincs mennyiség, akkor egy-egy kiugró ár félreértelmezhető lehet. Ez a piaci információs rendszer is része az ún. ASIR rendszernek.

Hihető információk ezek?

Azt gondolom, igen. Hogy mennyire hihető információk? Válasszuk külön. A „nagy” termékeknél, gabonánál, húsoknál, tejnél teljes mértékben hihetőek az információk. Például a tejipar a termelőkkel kötött szerződésekben rögzített árak kialakításához sokszor az AKI adatai alapján határozza meg. A zöldség-gyümölcsnél van egy pici kis kérdés, hogy lehet a kínálati árat és a kötési árat elválasztani. Nem mindegy, hogy reggel vagy délben kérdezem meg a piacon az árat. Mivel frisspiaci figyelésről van szó, nem a feldolgozó ipar felé való zöldség-gyümölcs értékesítésről így ennek nagy jelentősége van.
Nagyon fontos, hogy az árgyűjtés a reprezentatív piacokon történik. Ezek a nagy termékek esetében főleg felvásárlók és feldolgozók. Úgy szoktuk mondani, hogy az ár gyűjtés az üveg nyakánál történik, ahol a termékpálya leszűkül. Nem a termelőt kérdezzük, hogy mennyiért adta el az áruját, hanem a felvásárlók és feldolgozók jelentési kötelezettségére alapozunk, ami ellenőrzésre is kerül. Törvényileg vannak erre kötelezve, de érdekük is fűződik hozzá, mert visszakapnak feldolgozott adatokat és ők is használják így a rendszert, tudhatják, hogy például az ország más részein hogy alakulnak a felvásárlási árak. A zöldség-gyümölcs esete itt is egy kicsit más. Ott a fizikai piacokon jelenik meg az ár, részben a lakossági és részben a nagybani piacon.
Anonim az adatszolgáltatás, átlaggal dolgozunk, amit a statisztikai törvény szerint legalább három adat ad. Ami nagy előnye, hogy minőség is kötődik az árhoz. Ez megint a termelőnek bír nagyobb információ tartalommal, hogy extra tejről, SE vagy OP minőségű sertéshús áráról van-e szó. A vágómarha esetében a vágóhidak is be fognak kapcsolódni a rendszerbe az egységesítés kapcsán, de ez inkább technikai előrelépést fog jelenteni. A hús termékpálya részét képezi a PÁIR-nak: az AKI felelős az uniós árjelentésekért, amely a NÉBIH által felügyelt vágóhídi sertés, szarvasmarha, juh vágott féltestek SEUROP minősítésén alapul. Létfontosságú tehát a két szervezet szoros együttműködése, ami magában foglalja az informatikai rendszerek közötti kapcsolat megteremtését is.

Lehet, hogy a gazdák is szívesebben fognak információt szolgáltatni ha tudják, hogy nem hiába teszik, vagy közvetve, de ők is hozzá juthatnak számukra fontos adatokhoz.

Jó lenne a gazdákat rászoktatni arra, hogy igazodjanak el a piacon és hogy transzparens legyen a piac. Ha nem az, akkor van lehetőség különböző stiklikre. A piaci információs rendszernek és minden információs rendszernek a lényege az, hogy átlátható legyen és átláthatóvá tegye a piaci folyamatokat. És ezt olyannak kell működtetnie, akinek nem fűződik érdeke hamis adatok közléséhez. Ezért jó az AKI, mint szervezet, mert független és próbál az maradni.
A közgazdász szemlélet feltételez egy láthatatlan kezet, ami irányítja a piac mozgását, de ez csak teljesen transzparens folyamat esetén elképzelhető és olyan nincsen. Valami mindig van a háttérben. A fejlett országok annyira figyelnek az információ egyenletes áramlására, az esélyegyenlőségre, hogy Amerikában a termésbecslések során egy teljesen zárt ablaktalan helyiségbe hívják össze a kompetens szakembereket, agronómusokat, növényvédősöket, közgazdászokat, agrometeorológusokat. Ott megállapodnak egy végső számban és azt az amerikai hírügynökség a telefonhívás pillanatában teszi közzé! Mert aki előbb szert tesz erre az információra, az hatalmas előnyökhöz juthat például a chicagói tőzsdén.

Lehet-e prognosztozálni a piaci árinformációs rendszerből? Van-e olyan, aki erre vállalkozik?

Próbálkoztunk mi is prognózisokkal, de ezek inkább állomány prognózisok. Az ár prognózisoknak nagyon sok összetevője van. Lehet tenni bizonyos kitekintéseket, írunk is ezekről a bulletinekben. Jól lehet például látni, hogy hosszú évek óta hogy mozog a tej ára Németországban és ahhoz képest hazánkban, de ugyanez megfigyelhető a sertésnél is. A gabona is egy globális termék, ahol nem a helyi viszonyok alakítják az árat. A 2013-14-es gazdasági évben a búza, kukorica és a napraforgó csúcsmennyiséget produkál, amiből lehet az árak változására is következtetni.

Milyen hatással van ez Magyarország előző évi agrárteljesítményére?

Magyarország 2013-as agrárteljesítménye kimondottan kedvező, de ez igaz az elmúlt 3 évre. Olyan magas mérleg szerinti eredményt tudtak produkálni a gazdaságok, amilyenek az elmúlt két évtizedben nem voltak. Ez magyarázható a szerkezeti háttérrel, azaz a gabona termesztés magas arányával, annak magas támogatottságával és a jó felvásárlói árakkal. A viszonylag stabil üzemszerkezetünk, a húsz éve tartó evolúciós fejlődés eredménye ez. Aki kicsi, az kicsi, aki nagy, az nagy, de a maga szintjén mindenki jól termel. Tehát a mezőgazdaság, köszöni szépen jól van, nem úgy az élelmiszeripar, ami nagy hatással van a termesztésre. Ott kimondottan rossz a jövedelemhelyzet, a tőkeellátottság, zuhant az elmúlt tíz évben a termelés. Ennek következménye, hogy nagyon-nagy teljesítményt értünk el az export terén, de ennek egyre kisebb százaléka a feldolgozott termék, ami ezt jelenti, hogy az exportált nyersanyaggal munkalehetőséget is exportálunk. Így kivisszük a tejet Olaszországba, majd visszahozzuk a parmezán sajtot. 8 milliárd euro hazánk mezőgazdasági és élelmiszer exportja és ebből kivonva az importot, 3,6 milliárd az egyenleg. Kulcskérdés ebben a helyzetben az élelmiszeripar fejlesztése.

De vajon visszafordítható ez a folyamat? Esetleg van jelentős potenciál a helyi termékek helyzetbe hozásában?

Az élelmiszeripart sok vonatkozásban újra kell építeni. Kevés a korszerűsítés, a városokban lévő üzemeknél korlátozottak a lehetőségek. Újakra van szükség az aglomerációkban. Már csak logisztikai szempontból is a zöldmezős beruházásokban kellene gondolkodni. És nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ha mindenkinek adunk egy pici pénzt, akkor senkinek nem adtunk semmit. Kell egy vízióval rendelkezni, hogy mi is a kiemelt terület, oda kell koncentrálni és ellen kell állni a lobbiknak. Nem könnyű a lecke, meg kell tudni oldani, mert visszahat a mezőgazdaságra. De az élelmiszeripar támogatásának mértékére is figyelni kell. Az uniós csatlakozás előtt az egész agrárvertikum támogatása 250 milliárd forint volt, abból 40 milliárd jutott az élelmiszeriparra. 2012-ben 600 milliárdból 7 milliárd volt az élelmiszeriparé.
Az élelmiszeriparból sajnos jelentős külföldi tőke vonult ki. A 2000-es évek elején 61-62% volt a külföldi tőke részesedése, ma 45-46%. Mindez nem lenne baj, ha a magyar vállalkozói, befektetői kör a helyébe lépne. De a számok azt mutatják, ahogy kivonult a külföldi tőke, úgy esett a jegyzett tőke állománya is. A külföldi tőke olyan szempontból instabil, hogy ha megbillen a gazdaság, akkor ő kivonul. Olcsóbb ugyan, mert a külföldi tőkét nem kell támogatásokkal stimulálni, de instabil. A magyar vállalkozói tőkét ösztönözni kell, ezért drágább de stabilabb, mert nem repatriál. Lehet nem szeretni a külföldi tőkét, de ki kell használni az előnyeit.
Itt felmerülhet a helyi termékek, a helyi feldolgozás, egy helyi vállalkozói kör kérdése. A fejlett országokban a helyi termékek az élelmiszer forgalom 10-11%-át adják és a célként kitűzött 20%-ot tartják reálisnak. Ebből kiindulva nagy a rövid élelmiszer láncokban a lehetőség, mert Magyarország még csak 3-4%-nál tart. Az összes belső forgalomban tehát középtávon akár egy 10%-os rövid élelmiszer lánc bővítési lehetőség van. Erre a 2014-20-as gazdasági időszak, a készülő vidékfejlesztési terv kiemelt figyelmet fordít. Egyet nem szabad viszont elfelejteni, hogy ehhez nem csak termelő és helyi feldolgozó kell, hanem egy kereskedelmi lánc is.
Egy tejtermelő 200 km-re Budapesttől 2 forint plusz költséggel szállítja fel a tejet a fővárosba, ha viszont helyben teríti, akkor ez az összeg 12 forintra nő! A jelenlegi logisztikai feltételek mellett tehát olcsóbb egy nagy kamionban Budapestre szállítania, mint egy túrajáratot szervezni az üzem körüli településekre. Így lesznek drágábbak a termelői termékek az üzletláncokban kaphatóknál.
Mégis optimistának kell lenni, a KAP hasonló lehetőségeket ad az elkövetkezőkben, mint az előző időszakban és ha hagyjuk a mezőgazdaság evolúciós fejlődését folytatódni, akkor szépen erősödhet, főleg a középgazdaságok. Az uniós csatlakozásunk utáni évek fejlődésének várom a folytatását. A KAP részletszabályainak elfogadása során nagyon racionális döntést hozott a kormány, őrzi a status quo-t és ez a további szerves fejlődést biztosíthatja.